Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

Veled dolgoztatott az egész vármegye, Munkádat s jókedved egyformán bámulták. A víg kerékgyártó! - így ismertek téged, Csak ne lett volna oly bús a feleséged! Magányos, szomorú és érzékeny szívű édesanyja portréját Anyámnak című versében rajzolta meg. O mindenben az ellentéte volt vidám, nyugtalan és könnyelmű férjének, aki előtt szent volt a család, a hit, a becsület és az igazság, de a feleségét sokszor magára hagyta, a megszerzett pénzt hamar elmulatta, szeretett énekelni, és nem volt hozzá hasonló táncos egész Heves vármegyében. Szívesen látták mindenütt, kedvéért az utolsó hordót is csapra ütötték. Költő fia a legszívesebben kocsira ültetné őt, s addig járna vele, amíg meg nem unná: Teneked meg, anyám, könyveket küldenék, Hogy tündérmesék közt könnyeid szűnjenek. Jól emlékezem még, midőn gyermek valék, Mily szépen hallgattad, ha olvastam neked. Míg mi oda járunk, te így mulasd magad: Kedves mulatság ez érzékeny sziveknek. De ne olvass, kérlek, szomorú dolgokat, Mert könnyeid, tudom, mindjárt megerednek! Zalár József életének az 1850-es évek közepéig Gyöngyös volt a központi színtere, az archimedesi pontja, ahová újra és újra visszatért, bárhová vetette is a sors szeszélye. Emlékéhez - számos vallomása tanúsítja ezt - szíve megálltáig hűséges maradt. Szülővárosában végezte az elemi iskolát, ezt követően pedig beiratkozott a híres ferences gimnáziumba, ahol 1835 és 1841 között hat osztályt járt ki. Az iskolai évkönyvek tanúsága szerint az „eminens" tanulók közé tartozott. Első olvasmánya - idézte föl egyik Morvay Győzőnek címzett levelében - Kisfaludy Károly Auróra című almanachjának 1829-ben megjelent kötete volt, amelyben többek között a szerkesztő Budai harcjáték, Kölcsey Ferenc Himnusz, Vörösmarty Mihály Szilágyi és Hajmási című művével találkozhatott. „Egyszerre egy sajátságos tündér\'ilág tárult fel előtte, melynek lelkére vetett fénye megszűnetlenül izgalomban tartotta minden idejét" - írta egyes szám harmadik személyben megformált önéletrajzában.

2 Elsősorban a Szilágyi és Hajmási nyerte el tetszését. Mivel más kedvére való írásmű nem akadt a házban, újra és újra elolvasta, s végül 2 MORVAY Győző 1916. 109. 364