Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Nagy Nándor: Nyilaskeresztes pártok hatvani tevékenysége 1937-1940 között

szavazatmegoszlás alapján feltűnő, hogy Hatvan nagyközségben a nyilas jelölt kapott több voksot, így Hatvant gyakorlatilag a választókerülethez tartozó többi település mentette meg attól, hogy 1939 júniusától nyilas politikus képviselje az Országházban. Szintén érdekes kérdésként vetődhet fel, hogy a Nyilaskeresztes Párt miért éppen egyik országos prominensét, és egyben elsőszámú újságíróját, Fiala Ferencet indította a választókerületben, aki ugyanakkor nem rendelkezett hatvani gyökerekkel. A háttér feltárása kezdetben lehetetlen feladatnak tűnt, mivel a témával kapcsolatos elsődleges források, vagyis a politikai élet monitorozásával foglalkozó rendészeti és közigazgatási szervek (rendőrség, csendőrség, járási főszolgabíróság stb.) irattárai a II. világháború alatt megsemmisültek; ezen hivatalok által szignált iratok némelyike legfeljebb más szervek anyagaiban találhatóak meg. Némi szerencsének tudható be, hogy a 2007-ben megjelent Hatvani Arcképcsarnok című kiadvány előmunkálatai során számos olyan, korábban nem ismert adat került napvilágra, amely az általános magyarázatok mellett a témakörrel kapcsolatos helytörténeti jellegű adalékokkal szolgált. Az új tények új források bevonását tették lehetővé, ezáltal olyan iratanyagok is áttekintésre kerültek, amelyekről korábban úgy gondoltam, hogy érdemleges helytörténeti relevanciával nem rendelkezhetnek. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nyilas párt kimagasló szereplése egyértelműen köthető Heves vármegye, és azon belül Hatvan korabeli történetéhez, miközben a korszak jellegzetes helyi - általában lojális kormánypárti irányvonalat képviselő - sajtótermékei szándékosan hallgattak a szélsőjobboldal előretöréséről. Ugyancsak kiderült, hogy Fiala Ferenc jelölése a hatvani választókerületben nem a véletlennek köszönhető, hanem a Nyilaskeresztes Párt országos vezetőségének tudatos döntése volt. Ráadásul nem akármilyen párharc vette kezdetét, hiszen Fiala ellenfele nem volt más, mint a hatvani választókerület korábban három alkalommal megválasztott kormánypárti képviselője, Szinyei Merse Jenő hatvani földbirtokos, aki ekkor a képviselőház alelnöki tisztét töltötte be. A kutatómunka kezdetben elsősorban az 1939. évi választások eseménytörténetére és közvetlen előzményeire terjedt ki, azonban a felszínre került források lehetővé tették, hogy a Hatvanban megjelent szélsőjobboldali pártcsoportok történetét egészen a harmincas évek elejéig visszavezessük. A korai kezdeményezéseket bemutató tanulmány „Nemzetiszocialista pártszerveződések Hatvanban, 1933-1937 között" címmel az Archívum 2009. évi kötetében jelent meg, amelynek jelen dolgozat szerves folytatását képezi. A korábbi évek rövid összefoglalása után a szélsőjobboldal történetének fonalát 1937 tavaszán veszszük fel ismét. A korszak említett feldolgozatlansága miatt a nagyobb csomópontok esetében kitérünk a korabeli hatvani járás, illetve Heves vármegye általános történetére, a fő csapásirányt azonban mindvégig Hatvan nagyközség politikatörténete jelenti. 280