Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Nagy Nándor: Nyilaskeresztes pártok hatvani tevékenysége 1937-1940 között

Terjedelmi korlátok miatt részletesen nem foglalkozunk az ismertetett pártok programjaival, ezekre vonatkozólag azonban bőséges tájékozódást nyújt a hivatkozott szakirodalom. A szélsőjobboldal előtörése 1938 folyamán A Szálasi Ferenc vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párt megalakulása A hazai nemzetiszocialista pártviszonyokat a harmincas évek kezdete óta szakadatlan konfliktus-sorozat jellemezte, amelynek tétje mindvégig az volt, hogy mely párt, illetve mely „vezér" válik a szélsőjobboldal vezetőjévé. A küzdelem 1937 tavaszán még döntetlenre állt: bár a Böszörmény-féle kaszáskeresztes mozgalmat felszámolták, a gróf Pálffy Fidél és ifj. Balogh István fémjelezte Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista (Nyilaskeresztes) Párt (EMNSZP), valamint a gróf Festetics Sándor és Meskó Zoltán vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) nagyjából hasonló befolyással bírt, országos szintű áttörést azonban egyik párt sem tudott elérni. Hatvanban 1934-1935-ben a Festetics-párt próbálkozott, majd 1936ban a Pálffy-Balogh párt jelent meg, amely 1937 első hónapjaiban jelentős tevékenységet fejtett ki a községben. Az EMNSZP azonban a korábbi évek hazai szélsőjobboldali gyakorlatát követve - néhány lépéssel a tényleges szervezeti megerősödés előtt - két azonos elnevezésű pártra esett szét; Hatvanban a Pálffy vezette EMNSZP működött tovább. A szélsőjobboldali pártpaletta „független" kezdeményezését a Szálasi Ferenc által 1935-ben alapított Nemzet Akaratának Pártja (NAP) jelentette.

1 Szálasi elhatárolta magát más radikális jobboldali csoportoktól, és a pártok többsége által használt nyilaskeresztes szimbólumot sem vette át. A pártszervezés legális kezdetei után a NAP fokozatosan „felszín alatti" tevékenységre váltott át, egyre szélsőségesebbé váló ideológiai háttérrel kiegészülve, amelynek következményeként a pártot 1937. április 15-én betiltották, vezetőit pedig letartóztatták. Szálasit nem jogerősen három hónapi szabadságvesztésre ítélték, majd alig másfél héttel a NAP feloszlatása után szabadon bocsátották. A közvélemény által korábban kevésbé ismert Szálasi az újságok címoldalára került, neve széles körben ismertté vált és néhány hónapon belül a szélsőjobboldali táboron belül olyan népszerűséget ért el, amellyel korábban egyik vezérjelölt sem dicsekedhetett.

2 1 A NAP hatvani tevékenységét vázlatosan érintettem az Archívumban megjelent írásomban. A párt részletes Heves megyei történetével önálló tanulmány keretében a közeljövó'ben kívánok foglalkozni. 2 LACKÓ Miklós 1966. 85-89. 281