Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan
forrásközlő kiadvány, 2 amely munkát Szántónak műve megírásakor még nem állt módjában felhasználni, így az abban rejlő adatok és információk minden bizonnyal tovább gazdagítják majd a tárgyalt kérdéskörrel kapcsolatos eddigi ismereteinket. Az említett, Austro-Turcica névre hallgató dokumentumkötet a bécsi Udvar, annak sztambuli követsége és a török porta közti diplomáciai érintkezések ez idáig fellelt dokumentumait és levélváltását teszi közzé az érdeklődők számára kiállításuk eredeti nyelvein: németül, latinul, illetve olaszul, német nyelvű tartalmi kivonatokkal ellátva. Ezen nagy terjedelmű, a korszakról számtalan eddig felhasználatlan forrást közlő kiadvány, kiegészítve a vele kapcsolatos magyar és külföldi, jelentős részben a közelmúltban megjelent szakirodalommal együtt reményeim szerint már megfelelő értékkel bír ahhoz, hogy tovább színesítse az 1552-es események nagypolitikai előzményeiről eddig alkotott képünket. Témakörünkkel, az 1552-es hadjáratot megelőző eseményekkel kapcsolatosan még több, ez idáig háttérbe szorult, fontos kérdés megválaszolása is várat magára. A magyarországi és a nyugat-európai történések és ezek összefüggései alapjaiban véve már jól ismertek, 3 ám Bécs keleti politikája a török támadás előestéjén még számos feltáratlan mozzanatot rejt magában. Dolgozatomban aira a kérdésre kívánok választ adni, hogy Ferdinánd és a Habsburg diplomácia milyen ellenintézkedéseket tett annak érdekében, hogy a közelgő török hadjáratot megelőzze, illetve elhárítsa? Emellett azt is meg kívánom vizsgálni, hogy az erdélyi intervención kívül, ami a hadjárat legjelentősebb kiváltó oka volt, felróhatóak-e más olyan lépések, illetve diplomáciai hibák is Bécs számára, amelyekkel kiprovokálhatták vagy elősegíthették a török támadás megindítását, és amelyek nélkül esetleg más fordulatot vett volna a történelem? Az Oszmán Birodalommal, mint hatalmi potenciállal a törökök európai megjelenése óta kénytelenek voltak számolni a keresztény világ nagyjai. A fennálló helyzet pedig megkövetelte, hogy a kontinens jelentősebb országai magas szintű diplomáciai kapcsolatot létesítsenek Sztambullal. A XVF századtól kezdve több állam is egymással szinte párhuzamosan állandó képviseletet épített ki a Török Birodalommal. Velencének már viszonylag régóta, még a Bizánci korszakból, 1282-től volt követsége a Portán, ám a XVI. századtól kezdve egymást követően többen islegelőször Franciaország (1536), azt követően Ausztria (1547), majd nem sokkal később Anglia (1583) és a Hollandia (1612) is fontosnak tekintette egy állandó 2 AUSTRO-TURCICA 1541-1552. 1995. További hivatkozásokban: AT.: i. m„ a hivatkozott dokumentum száma, a levélíró és címzett neve végül a keltezés. Bár szűken vett témánkat csak kis mértékben érinti, ám jól használható munka még a korszak Habsburg-Oszmán diplomáciai kapcsolataira nézve: PROCHÁZKA, Gisela -EISL - RÖMER, Claudia 2007. 3 SZÁNTÓ Imre 1985. 102-107. 82
