Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Deák Endre: A restaurátori és műtárgyvédelmi tevékenység a Dobó István Vármúzeum megalakulásától napjainkig

ben és a jövőben is a változó, fejlődő szemléletű tudományos feldolgozás számára. Gyakorlatilag múltunk darabjait átmenti a jövő számára, ezzel őrizve identitásunkat és biztosítja tárgyi kultúránk történelmi folyamatosságát. A Dobó István Vármúzeum 1958-as megalakulását megelőzően már folyt restaurátori tevékenység Egerben. Az 1925 és 1935 közötti várfeltáró ásatások nagy mennyiségű leletanyaga hozta magával azt az igényt, hogy 1934-től itt helyben is elkezdődjön a restaurátori munka. A várban a restaurátori tevékenység és ezzel párhuzamosan a kerámiaműhely tevékenysége 1951-ig tartott. Az 1949-ben szerveződött, megyei hatáskörű múzeumban, mely a Buttler-házban működött, restaurátorműhelyt is berendeztek. 1957-től a múzeum néhány helyiséget már használt a várban. Az északi kapu melletti ún. Gömbös-istállót, melyet 1988-ban lebontottak, valamint a mellette lévő raktárépületet. 1958-ban a vár múzeumi használatba került. A vár teljes területét átfogó feltárási munkák is ekkor indultak meg, melynek során felszínre került nagy mennyiségű kerámia leletanyag restaurátori feldolgozása is megkezdődött. A restaurátor műhely 1957-től működik a várban, először a raktárépületben, majd a Képtár épület emeleti két helyiségében. A Dobó István Vármúzeum első restaurátora 1961-ig Horváth János volt. Mellette dolgozott 1959-től Rozsnyói Márton, aki 1978-ig folytatja ezt a tevékenységet. A vármúzeum megalakulása után a feltárási és helyreállítási munkák előrehaladásának ütemében fokozatosan birtokba vette a vár területén lévő épületeket. A Képtár - mint volt laktanyaépület - földszintjén 1958-tól 1963-ig állt a vármúzeum első állandó kiállítása, utána itt munkaszobák, vendégszoba és raktárak kerültek kialakításra. Az emeleten a Képtár 1963-ban nyílt meg, itt kapott helyet 2-2 helyiséggel a régészeti raktár és a restaurátor műhely is, a padláson pedig régészeti és néprajzi raktár került berendezésre. A püspöki palotában helyreállítása után, 1963-ban nyílt meg az első vártörténeti állandó kiállítás, anyaga zömében helyben restaurált tárgyakból állt. A palota földszintjén a várásatás anyagának raktározása folyt. A földszintes 4-es épület műtárgyraktárként került kialakításra, a székesegyház felőli része természettudományos raktárként, az udvar felőli helyiségei pedig néprajzi bútorraktárként funkcionáltak. Az épület végében a könyvtár és egy munkaszoba volt. A restaurátor műhely fő tevékenységét a várásatási anyag és a régészek tervásatásaiból bekerült leletanyagok restaurálása, valamint a raktári gyarapodás, mely főleg néprajzi tárgyakból állt, konzerválási munkálatai jelentették, a különböző kiállítások anyagának restaurálása mellett. 1964-ben kapcsolódott be a munkába Korompai Bernadett, O fiatalon, könyvkötő végzettséggel jött a múzeumba, munkája mellett elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-kémia szakát, így az első olyan restaurátora volt a múzeumnak, aki szakirányúnak tekinthető diplomával rendelkezett. Később a Bu338