Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Deák Endre: A restaurátori és műtárgyvédelmi tevékenység a Dobó István Vármúzeum megalakulásától napjainkig

dapesti Műszaki Egyetemen műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. 1992-ig dolgozott múzeumunkban és látta el az osztályvezetői feladatokat is. Nagy szerepe volt a restaurátori tevékenység megyei szintű megszervezésében, a restaurátor műhely magas színvonalú felfejlesztésében. Szakmai munkája nem csak megyei, de országos viszonylatban is jelentős volt. A 60-as években dolgozott a restaurátor műhelyben Lénárt Andor, később történész-könyvtáros, Trojan Marian Jozef grafikus és Ludányi Gabriella, aki művészettörténészként folytatta pályafutását. A budapesti központi restaurátor műhely alkalmazásában ugyan, de itt helyben végzett restaurátori munkát, mielőtt megszerezte régész diplomáját Fodor László kollégánk, aki jelenleg is a múzeum régésze és osztályvezetőként tevékenykedik. A Gárdonyi-ház 1965-től került múzeumi kezelésbe. Ezt megelőzően is látogatható volt, azonban a szükséges leltározási, épületfelújítási, tárgyrestaurálási munkák után 1967-ben nyílt meg újra a nagyközönség számára. A restaurátor műhely a 70-es évek közepétől költözött le a Képtár épület földszintjére, ahol ma is található. Itt az első időszakban két restauráló helyiségben folyt a munka, melyekhez egy tisztítóhelyiség tartozott. A 70-es években a restaurátor műhelyt sikerült a kor színvonalának megfelelő legmodernebb felszerelésekkel berendezni, így országos viszonylatban is a legjobb műhelyek egyike lett. Az előző időszakhoz hasonlóan tovább folyt a régészeti leletanyag-egységek restaurálása, a változatlanul nagy számú tárgyi gyarapodás tisztítása, konzerválása, a helyben és külső helyszíneken rendezett kiállítások anyagának restaurálása. A 70-es évek közepétől a 80-as évek elejéig alakult ki a tájházak hálózata. Az ezekhez tartozó berendezési és használati tárgyak restaurálása folyamatos és jelentős feladatnak bizonyult. 1979-ben történt a püspöki palotában a vártörténeti kiállítás újrarendezése, az addig elvégzett feltárási munkák tárgyi anyagával és tudományos eredményeivel gazdagítva. A 70-es évek második felében kapta meg a múzeum a Servita utcai rendházat raktározási céllal. Erre azért volt szükség, mert a 60-as években megindult nagyarányú gyűjtési munka eredményeképpen hatalmas mennyiségben gyarapodott a műtárgyállomány, melyet a vár területén már nem lehetett elhelyezni. Ebben az időszakban került sor a nagyméretű néprajzi tárgyak és a történeti bútorok egy részének a Hatvan-nagygombosi ideiglenes raktárba költöztetésére. A 70-es években készült el a gyöngyösi Mátra Múzeum állandó kiállítása, melynek történeti, néprajzi, vadászattörténeti vonatkozású tárgyi anyagát restaurálta a műhely. Ebben az időszakban, 1971 és 83 között dolgozott a restaurátor műhelyben Csuhaj Zsuzsa, miközben elvégezte a Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakát. Ma is kolléganőnknek tudhatjuk Veresné Vendrei Katalint, aki 1978-tól dolgozik intézményünkben. Fiatal ötvösként került a múzeumba és azóta is hűséges munkatársként végzi nagy tapasztalattal és szakértelemmel a különféle fémanyagú műtárgyak restaurálását, miközben felsőfokú fémrestaurátori végzettséget is szerzett.