Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Domán Júlia: Adatok Bukát Ferenc hatvani fazekasmester munkásságáról és műhelyéről

Vásározni Heves, Nógrád és Pest megye piacaira jártak kocsival, az edényeket, tálakat, köcsögöket ponyváról árulták. Munkamenet A fazekasagyag vas-oxidot, homokot tartalmaz, kevésbé tiszta, nem tűzálló, színe a világostól a sötétbarnáig terjed, sárgára vagy vörösre égő. Égetési hőfoka: 960-980 °C. Égetés után porózus szerkezetű. A kibányászott agyagot - Bukát Ferenc elmondása szerint - hónapokkal a megmunkálás előtt leiszapolták, s amikor az iszap repedezni kezdett, behordták. Cserép készítéséhez frissen használták fel, korongozáshoz további pihentetés céljából téglára rakták. Az agyagot korongolás előtt jól ki kellett dolgozni úgy, hogy rög ne maradjon benne. Korongoláshoz az agyagot a gyúrópadon készítették elő, majd az agyagot kézzel szabdalták „rögökre", akkora darabokra, amekkorából egy edény készült. Megmunkálás után az agyag a korongra került. Legfontosabb lépés a középre fogás, majd a pogácsa kilyukasztása következett. Mivel minden korongon készült edény alapja egy üreges henger, csak akkor lesz egyenletes falú a henger, majd a később megformált edény, ha a lyukasztás pontosan középre került. Ezután széthúzzák a lyukat olyan méretűre, amilyen széles fenekű edényt akarnak készíteni. A megfelelő magasságra húzott hengert a tervezett formára alakítják kézzel vagy fakéssel. A megkorongozott edényt metszővel választják le a korongról. A korongolás a legnagyobb munkadaraboknál sem tartott tovább 10-15 percnél. Korongolás után szárítás, majd „engálás" és ismét szárítás következett. Engóbnak nevezik az alapfestéket, amivel először festették be (öntötték) az edényt. Az engób szennyeződéstől mentes, fehér vagy fémoxidokkal színezett, átszűrt, vízzel hígított folyósított agyag. A fehér színt a tiszta kaolin adja, a vörös színt a vasoxid, a barnát és a feketét a mangán-oxid, a zöldet a réz-oxid és a kéket a kobaldoxid. Ugyanezeket az oxidokat használják fel a mázak színalkotásában. Ezt a fehéres színű engóbot Szendrőről (B. A. Z. megye) szerezte be Bukát Ferenc, 5-6 mázsát vett belőle egyszerre. Az edények felületét színes virágozással és korongon húzott csíkozással díszítette. A festéshez írókát és ecsetet egyaránt használt, a virágmintát minden esetben ecsettel vitte fel az edényre, a csíkozást korongon írókával készítette. Mázatlan edényeinek (pl. csörgős korsó) felületét karcolt csíkozással, hullámozással díszítette. A mintázást követte a zománcolás, mázazás. A máz az égetett agyagon vékony üvegszerű, átlátszó, csillogó szilikátos bevonatot képez, célja a vízáteresztés megakadályozása és a díszítőhatás fokozása. A máz összetevői: kvarcliszt (vásárolták), üveg, jól kimosott homok és ólom. Az összetevőket kétszer őrölték, először durván, aztán finoman. A máz minőségétől függött, hogy hányszor kellett 276