Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Domán Júlia: Adatok Bukát Ferenc hatvani fazekasmester munkásságáról és műhelyéről

égetni. Bukát Ferenc általában jól készítette el a mázat, és elég volt egyszer kiégetnie az edényeket. Egy hónapban egyszer fűtötte be a kör alakú kemencét. A cserepeket sorban egymás tetejére téve töltötte meg a kemencét, minden sor közé cserépdarabot rakott. A fűtéshez nagyon kellett érteni, hogy a tűz ki ne szökjön, ugyanakkor jól átjárja az egész kemencét, máskülönben nem ég ki jól az agyag, és tönkremegy a munka. A befűtött kemence hőmérséklete általában 900-1000 Celsius-fok, de a máz fajtájától függően 1000-1200 Celsius is lehet. A cserepek formába öntéssel készültek, kb. 500 különféle cserépformája volt, melyet mind maga készített. Általában 5 cserepet öntött egyszerre formába, az ezekhez szükséges agyagot pontosan ki kellett mérni. A kinyújtott agyagot lesimította, dróttal lapokat vágott belőle, majd a formába nyomta. A formába öntött cserepeket szárítás után lehetett égetni. A Bukát Ferenc által készített fazekas termékek nem tűzálló agyagból készült tároló- és díszedények. Alapszínük általában sárga, világosbarna és fehér máz, melyet levéllel szegélyezett kék, fehér, rózsaszín egyszerű, ecsettel festett virágok díszítenek. Egyszínű fazekai, szilkéi, kívül-belül sárga vagy sárgászöld, vagy barna mázasak.

4 A múzeumba került termékeinek egy része datált és nevével jelzett, 1971-ben készítette őket, használatban nem voltak. Falra való tányérjai alját bélyegzett: „BUKÁT FERENC agyagiparos HATVAN" felirattal is ellátta. A műhely felszerelése 1. Fazekaskorong: a műhelyben a bejárattól jobbra, az őrlőkő és a gyúrópad között állt. Hatvanban, Kanyó Lőrinc kerékgyártó készítette az 1920-as években keményfából. Ezt használta haláláig. 2. Gyúrópad: az 1920-as évek elején készült fenyőfából, maga a mester készítette. Korongolás előtt ezen gyúrták meg az előkészített agyagot. Közvetlenül a korong mellett volt a helye. 3. Slikkeres tál (2 db): máz nélküli cserép tál. Az egyikben tartották a híg agyagot, felhúzásnál kezüket belemártva ezzel simították az edényt. A másikban tartották azt a bőr darabot, amivel az edény karimáját képezték, simították. Az erre használt szattyán féle puha bőrt cipőfelsőrész-készítőktől szerezték be. A tálakat a korong mellett, a korong asztalon tartották. 4. Magasságmérő: a korongon volt a helye, a felhúzandó edény magasságát jelölte. Fából készült, a mester készítette léc, melynek bevágásai jelzik, mekkora legyen az edény. 4 Az ún. hevesi stílusról: GY. GÖMÖR1 Ilona 2005. 211-227. 277