Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi katolikusok vallásos társulatai a két világháború között

A harmadrend tagjai szerzetesi fegyelemben éltek nemcsak saját magukat tekintve, de családjuk körében és a munkahelyeiken is. Kapcsolatot jelentettek a ferences szerzetesrend és a társadalom laikus hívői között. A társulatba egyaránt tartozhattak férfiak és asszonyok. Igyekeztek bűn nélkül élni, és mindig jót cselekedni. Szegénységi fogadalmat tettek, még családjukban sem tűrték el a szükségesnél több ruhadarab és fölöslegesnek tartott tárgyak beszerzését, vagy pl. nagylányoknak a cifrálkodást. Soha nem jártak fedetlen fővel. Sokat imádkoztak és szigorú böjtöt tartottak. Rendi jelvényük - melyet felsőruházatuk alatt viseltek - a skapuláré és a korda. A skapulárét nyakba akasztva hordták, melyen elöl a Fájdalmas Szűzanya, hátul Szent Ferenc képe volt. A kordát - vászonkötelet - derekukon átkötve hordták. A szigorú ragaszkodást jelzi, hogy volt olyan tag, aki még a kórházi műtét során sem volt hajlandó letenni. A hevesi harmadrend lelki irányítója Gór Pál ferences rendi szerzetes volt. Több rendházban szolgált, majd a szerzetesrend megszüntetése után Hevesen élt (Alatka, majd Heves, Bethlen G. u. - Jókai u. sarok). Köztiszteletben álló ember volt, az egész katolikus felekezet támaszaként ismerték, aki mindenben segítette az egyházközséget és a híveket. 6. kép. Gór Pál ferences szerzetes 256