Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

B. Gál Edit: Adatok Orczy Lőrinc életéhez a források tükrében

megyék az ő gondos kormányzása alá rendeltetvén óhajtott célját elérte...1778­ban egészen fel-fegyveresített, s lovasított katonákat állított nagyságos Mára­maros vármegyében a majd csak nem éhen haló népet sok számú gabonával sok­kal olcsóbb, mint folyó áron meg-segítette. Igaz barát volt. A nagyok közönségesen keveset tudnak a barátságról... In­kább vigyáznak arra, hogy tiszteltessenek, mintsem hogy a szíveket meg-vegyék.... Nem volt ezek közül Orczy Lőrinc, ő igaz barát volt. ... Becsülte, szerette, segítet­te a tudós hazafiakat... ő maga ritka elmével, éles ítélettel, sok nemes tudomá­nyokkal bírt, s tündöklött. Tudta ő a Hadmesterséget, bírta a Szép Tudományokat, forgott ő a Históriában, értette a Városi Hittudományt, a Haza, s a Természet Tör­vényét... Ha a tanácsban ült, mely messze látott a városi dolgokban?... Ha a ta­nultférfiakkal beszélgetett, micsoda észbe vevéseket nem tett az ő okoskodási mel­lé és mennyi előre bevett hamis ítéletektől nem szabadította meg őket?... Ha a könyvírók tanácsot kértek tőle, mely nagy becsületekre vált, ha ő munkáikat hely­benhagyta, s mely igen reményiették ők, hogy az őjóváhagyása után írásik minde­nektől jóváhagyattatnak. Egyszóval az ő gyönyörűséges munkája, melyeket ma­gyar versekben kibocsátott, megcáfolhatatlan bizonysági tudományának. Tehát ritka elmével éles ítélettel sok nemes tudományokkal tündöklött Méltóságos Orczy Lőrinc... A tudós hazafiakat becsülte, szerette, segítette... Hánynak magyar írásit nem bocsájtotta nyomtatásba maga költségén, melyek egyéb iránt soha a közvilá­gosságot nem látták volna? Alig volt magyar könyvszerző, aki munkáját Orczy Lő­rincnek bé nem ajánlotta volna, mely nyilvánságos jelenség, hogy becsülte, szeret­te, segétette a tudós hazafiakat. ... A Méltóságok ritkán teszik magokat közönségesekké, ritkán nyájasak. Mivel őket magas rendek a többi emberektől oly messze távoztatja, igen ritkán történik, hogy hozzájok közelíteni akarjanak. O ha az ilyenek Orczy Lőrinctől tanulnának, mert nem szégyen mástól tanulni! ő nagy ember volt mind vérére, mind viselt tisz­teire s dolgaira nézve. ...Beszédbe állott akárkivel, nyájaskodott akárkivel, kegye­sen, emberségesen bánt akárkivel. Megelőzött becsülettel mindeneket, s minden te­hetséggel azon volt, hogy magához bátorítson, édesítsen mindeneket. Nem is volt ez benne képmutatás vagy csupádon-csupa szokás, hanem valóságos jó Erkölcs, ő közönséges volt, de nem rút alázatosságból, hanem nemes szívből. Nem hívságból, hanem szeretetből, nem betsüllet-kívánásból, hanem szánakodásból azaz szerette a köznépet, hogy tőle szerettessék; de szerettetett is a köznéptől, mivel azt szerette. ... A cselédes embernek házi népe feleségéből, magzatiból, szolgáiból áll. ... Orczy Lőrinc jó Házastárs volt, jó Atya volt, jó Úr volt. ... Hitvestársai mindig nyugodal­mat találtak tekintetében, gyönyörűséget beszédében. ... Szíve mindig nyitva volt előttük, nem volt semmi titka, hanem ha baja történt, melyet a szeretet csak azért takart be, hogy kettős fájdalommal baját ne érezze. ... Fiakat, leányokat adott néki Isten. ... Nem elég hogy legjobb, s legtökéletesebb tanítókat választott nevelésekre, 184

Next

/
Thumbnails
Contents