Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

B. Gál Edit: Adatok Orczy Lőrinc életéhez a források tükrében

megyék az ő gondos kormányzása alá rendeltetvén óhajtott célját elérte...1778ban egészen fel-fegyveresített, s lovasított katonákat állított nagyságos Máramaros vármegyében a majd csak nem éhen haló népet sok számú gabonával sokkal olcsóbb, mint folyó áron meg-segítette. Igaz barát volt. A nagyok közönségesen keveset tudnak a barátságról... Inkább vigyáznak arra, hogy tiszteltessenek, mintsem hogy a szíveket meg-vegyék.... Nem volt ezek közül Orczy Lőrinc, ő igaz barát volt. ... Becsülte, szerette, segítette a tudós hazafiakat... ő maga ritka elmével, éles ítélettel, sok nemes tudományokkal bírt, s tündöklött. Tudta ő a Hadmesterséget, bírta a Szép Tudományokat, forgott ő a Históriában, értette a Városi Hittudományt, a Haza, s a Természet Törvényét... Ha a tanácsban ült, mely messze látott a városi dolgokban?... Ha a tanultférfiakkal beszélgetett, micsoda észbe vevéseket nem tett az ő okoskodási mellé és mennyi előre bevett hamis ítéletektől nem szabadította meg őket?... Ha a könyvírók tanácsot kértek tőle, mely nagy becsületekre vált, ha ő munkáikat helybenhagyta, s mely igen reményiették ők, hogy az őjóváhagyása után írásik mindenektől jóváhagyattatnak. Egyszóval az ő gyönyörűséges munkája, melyeket magyar versekben kibocsátott, megcáfolhatatlan bizonysági tudományának. Tehát ritka elmével éles ítélettel sok nemes tudományokkal tündöklött Méltóságos Orczy Lőrinc... A tudós hazafiakat becsülte, szerette, segítette... Hánynak magyar írásit nem bocsájtotta nyomtatásba maga költségén, melyek egyéb iránt soha a közvilágosságot nem látták volna? Alig volt magyar könyvszerző, aki munkáját Orczy Lőrincnek bé nem ajánlotta volna, mely nyilvánságos jelenség, hogy becsülte, szerette, segétette a tudós hazafiakat. ... A Méltóságok ritkán teszik magokat közönségesekké, ritkán nyájasak. Mivel őket magas rendek a többi emberektől oly messze távoztatja, igen ritkán történik, hogy hozzájok közelíteni akarjanak. O ha az ilyenek Orczy Lőrinctől tanulnának, mert nem szégyen mástól tanulni! ő nagy ember volt mind vérére, mind viselt tiszteire s dolgaira nézve. ...Beszédbe állott akárkivel, nyájaskodott akárkivel, kegyesen, emberségesen bánt akárkivel. Megelőzött becsülettel mindeneket, s minden tehetséggel azon volt, hogy magához bátorítson, édesítsen mindeneket. Nem is volt ez benne képmutatás vagy csupádon-csupa szokás, hanem valóságos jó Erkölcs, ő közönséges volt, de nem rút alázatosságból, hanem nemes szívből. Nem hívságból, hanem szeretetből, nem betsüllet-kívánásból, hanem szánakodásból azaz szerette a köznépet, hogy tőle szerettessék; de szerettetett is a köznéptől, mivel azt szerette. ... A cselédes embernek házi népe feleségéből, magzatiból, szolgáiból áll. ... Orczy Lőrinc jó Házastárs volt, jó Atya volt, jó Úr volt. ... Hitvestársai mindig nyugodalmat találtak tekintetében, gyönyörűséget beszédében. ... Szíve mindig nyitva volt előttük, nem volt semmi titka, hanem ha baja történt, melyet a szeretet csak azért takart be, hogy kettős fájdalommal baját ne érezze. ... Fiakat, leányokat adott néki Isten. ... Nem elég hogy legjobb, s legtökéletesebb tanítókat választott nevelésekre, 184