Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Komjáti Zoltán: Adalékok Gróf Koháry István (1649-1731) Heves vármegyei birtokviszonyaihoz
erőszakos foglalók ellen, mint az apát („...cum moderamine inculpatce tutelce contra violentos impetitores et signanter prcefatum Dominum Abbatum Sariensem prceattacta iisdemque et módis omnibus tueri ac tuendo defendere... "). 5 3 Kolozsváry apát azonban nem teljesítette kérését, (sőt a másik kettő falu földesuraiét sem), ezért a jogos birtokosok, Koháry Istvánnal együtt (többek között Forgách Ádám, Eszterházy Sándor, Bossányi Miklós, Pápay János és Péter) közös ügyvédet választottak Dúl Mihály személyében. A május 30-i megyegyűlési jegyzőkönyv tanúságai szerint az említett károsult földesurak a főispán soraival kiegészített figyelmeztető levelet küldtek el pár nappal („prcesentis diebus") korábban az apátnak, melyben ismételten felszólították, hogy a falvak elfoglalásától és a károkozástól tartózkodjon. Azonban Kolozsváry apát azóta sem hallgatott az intő szóra, nem állt el fenyegető szándékától, kezében tartotta a falvakat, s emiatt Visonta lakossága elmenekülni kényszerült házaiból, veszélyben látva helyzetét. Ezt a világos és nyilvánvaló kárt tapasztalva, a birtokosok és a vármegye tisztviselői úgy döntöttek, hogy a király tekintélyét vetik latba. Követet küldtek tehát I. Lipóthoz, hogy a vármegye az uralkodói rendelettől támogatva, megfelelő eszközt alkalmazhasson a törvénysértés helyes orvoslására, miáltal az elnéptelenedett falu eredeti állapotába visszakerülhet, illetve a másik két faluban a várható elvándorlást megelőzhetik. A vármegye I. Lipót jóváhagyásával oltalomleveleket [protectionalis] állított ki Magyarország minden vármegyéjéhez és végvári kapitányához, a sári apátot pedig ismételten figyelmeztette tette erőszakos voltára, s törvényes úton a három falu azonnali elhagyására szólította fel. Hogy Kolozsváry apát minél előbb megkezdje visszavonulását, a szendrői, a putnoki, a diósgyőri és ónodi várkatonaságot mozgósították ellene, a portyázást hivatalos levél útján beszüntetve a várak számára. 54 Kolozsváry apát tehát kénytelen volt belenyugodni a lipóti döntésbe, mint az kiderül a vármegyegyűlés augusztus 11-i bejegyzéséből. Gyürky Pál követ - akinek fáradozásáért 36 aranyforintot ajánlott fel a vármegye - visszatérve Bécsből, beszámolt az eseményekről, s magával hozta a három jobbágytelepülés hovatartozásáról szóló okiratot, melyet a törvény szabta úton eljuttattak az apáthoz, de kivonatát megkapták a települések földesurai is. Emellett Gyöngyös városa a helyi földesurak számára lemásoltatta az eredeti levelet is, hogy „a béke megmaradjon a lakosok közt, az egyenetlenségek elsimítódjanak, s a nyugalom ismét beköltözhessen lelkükbe. " 5 5 Koháry István tehát ismét birtokába vehette Gyöngyöstarjánt, családjának jogos tulajdonát. Tarján az 1680-as években, Heves megye hadszíntérré válásakor, sokat szenvedett a végvárbeli és reguláris katonaságtól. „Ez elmúlt napokban, úgymint kará5 3 HML IV-l/a, 4. könyv, 219. 5 4 Uo. 235-236. 5 5 Uo. 265-266. 124
