Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Kemecsi Lajos: Szánok a Gerecsében

méter hosszú, legalkalmasabb a friss, fiatal gyertyán. Elöl a lovak felöl a lánc alá dugják a csaptatófa végét és 180 fokkal elfordítják. Az első - általában erősebb csatlófa végét befűzik a még laza hátsó lánc alá. A szán hátsó vége felöl a lánc alá egy másik csatlófát is bedugnak és az előzőhöz hasonló módon elfordítják végével a kocsi eleje felé, de a szán másik oldalán. Ezt a hátsó, gyengébb fát nem tudják behúzni a már feszes első lánc alá, hanem ahhoz egy rövid lánccal vagy kötéllel rögzítik. A 7-8 méter hosszú csaptató láncot elöl az eplényre csatolták, majd hátradobták a rakományon, és hátul megkötötték. Meredekebb utakon két csaptatóláncot alkalmaztak a rakomány két oldalán. Egyes településeken eltérő módszereket alkalmaznak. Tarjánban a felrakott ölfát középen a derekánál csaptatják meg egy helyen. Ilyenkor a csaptatófa mindig hátrafelé áll.

25 Szintén nehéz teher volt a tardosi kőbányából származó kő leszállítása Süttőre. A tardosi fuvarosok ilyenkor nem tettek oldalakat a szánra, csak két erős bírfát. A kőszállításnál használt bírfák - eltérően a fahordástól - keményfából (gyertyán vagy tölgy) készültek. Abírfa hossza tömbkő szállításakor 2-2,3 méter, vastagsága 16-20 cm volt. A rakodáshoz lovakat használtak a vontatásnál, illetve ráhengerítették a köveket a szánra. Ehhez a művelethez 2,5-3 méter hosszú, 10-12 cm vastag gyertyán felhajtófát és emelőfákat, illetve, feszítővasat használtak (Tardos). A rakományt csaptatófával rögzítették. A vidéken jellegzetes „goromba", erős tardosi szánokon akár 25-28 mázsa követ is lehoztak a bányából a tapasztalt fuvarosok.

26 A szánok fékezéséhez általánosan használták a láncot. Nagyobb lejtőn a szán elején az eplény előtt kötik rá a talpra a láncot. Az összekapcsolt szemeket fapöcökkel ékelték ki. A talpak megkötése mellett Tardoson, a szán hátsó részéhez egy láncon lógó rönköt akasztottak, amely a havon csúszva fékezi a szánt. A láncos fékezés a szánutat tönkreteszi az adatközlők vélekedése szerint.

27 Szánnal hordták télen a könnyebb terheket is. A leggyakoribb használata a trágya hordása a szántóföldre. Trágyahordásnál rendszerint nem használnak oldalakat, csak deszkákat fektetnek az eplényekre. A Gerecse vidékén, például Agostyánban 4-6 mázsát raktak a szánra, míg a síkvidéki falvakban - így pl. Nagyigmándon akár 7-8 mázsát is. Szomódon a trágyát a zápos oldalakat majdnem vízszintesen, a két keresztfára erősítve szállították a trágyát a földekre. A szánokkal takarmányt, hordókat szállítottak, s jártak vele a malomba. Polyvát is hordtak vele, ilyenkor ponyvával letakarták. A könnyebb szállítmányok esetén rendszerint a kocsiról levett oldalakat tették a szánokra. Ez magyarázza az oldalak és a szánok hossza közötti összefüggést. Az oldalakat (zápos, félig zápos, ritkábban deszkás) a rakoncákhoz erősítették, így azok tartották. Feltették a szánra a kocsi fenékdeszkáit is. 25 KEMECSI Lajos 1996. 69. 26 KEMECSI Lajos 2004. 80. 27 Vö. LISZKA József 1992. 64. 91