Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Kemecsi Lajos: Szánok a Gerecsében

Az észak-dunántúli falvakban a fogatos szánoknak fent említett típusát használták a téli időszak munkái során. A szán leggyakoribb alkalmazása a Gerecse vidékén a fahordás. Rönkhordáshoz a szánkóra nem tesznek oldalakat. Az eplények végeibe állított rakoncák hossza ilyenkor 70-80 cm. A szánnal odaállnak a rönkfa mellé. A rönk felöli oldalon kiveszik a rakoncákat, és a talpra ferdén ráfektetett „felhajtófán" juttatják fel a rönköt a szánra. A felhajtófák hossza 2-3 méter, legjobbnak a kőrist tartják. Az általános megoldás az, hogy a vékonyabb rönköt a felhajtófán felhengergetik, a vastagabbakat felhúzatják. A rönk első részét a rákapcsolt láncnál fogva, jól betanított lóval felhúzatták, majd a hátsó végét is. A vastagabb rönkök mellé birfákat (Tardos) tesznek, és azokkal együtt rögzítik. A rakodás végén visszaverik a rakoncákat a helyükre. Rönköt egy-egy erősebb, gorombább hegyvidéki szánnal akár 2-3 köbmétert is vittek.

21 A rönkök emelésére Tardoson alkalmanként használták az adatközlő által „hepcsérnek" nevezett eszközt. Ez az eszköz, leírása alapján a Bükkben általánosan használt rönkemelő szerszám a „hévér" volt.

22 Szánnal hordtak az erdőről ölfát is. Kevesebb fért a szánra, mint a kocsira, de egyes másként nehezen megközelíthető helyekről így szállítottak. A szánokra ölfát rakni csak a rakoncák által behatárolt rakterületre lehet. A rakoncák terhelhetősége kisebb, mint a kocsik lőcseié. Az ölfahordáshoz sem használtak oldalakat. Az eplényeken keresztül birfákat (Tardos) vagy csántér fákat (Neszmély, Héreg) fektettek hosszában. A bírfa, illetve csántér 3-4,5 méter hosszú, 15 cm vastag fa.

23 Legszívesebben hársfából készítették, mert könnyű és erős „puhafa lévén, ahhoz tapad az ölfa" (Héreg). A 4 méternél hosszabb csántér használata a fuvarozóknál volt általános. A gömbölyű alakú bírfák, vagy csántérok erősebbek, mint a fenékdeszkák. A rakodásnál alkalmazott fák elnevezéseként, a vidék falvaiban vegyesen használják a bírfa és a csántér szavakat. A csántérfa a nyelvterület más részein ismeretes gantárfa néven is (TESZ, Új Magyar Táj szótár). A csántér (gantár) és a bírfa jelentés változatai között is gyakori, a hordók alá helyezett két erős gerenda megnevezéseként. Hordószállításkor a szekér oldalai helyére tett két erős rúd, elnevezéseként is elterjedt kifejezés (Új Magyar Tájszótár). A hordók, illetve a rönkfa szállításánál lényegében azonos feladatot töltenek be a hosszú, erős rudak, s ez magyarázza a terminológiai egyezést. Azokban a falvakban, ahol a szőlőművelés - illetve ahol az erdei fa szállítása - a fontosabb, más és más alkalommal használják a csántért, vagy bírfát.

24 Az eplényékkel párhuzamosan rakodtak a rakoncák közé. A felrakott ölfát csaptatófával rögzítették a falvak többségében. A csaptatófa vagy csatlófa kb. 2 21 Vö. HEGYI Imre 1978. 71. 22 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 163. 23 VAJKAY Aurél 1959. 122. 24 KEMECSI Lajos 1998. 35. 90