Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Kemecsi Lajos: Szánok a Gerecsében

A román szánkó szélesebb körű elterjedését elsősorban az gátolta, hogy a Gerecse falvaiban már korábban kialakult a helyi közelítési eszköz (gyalogszán), illetve gyakorlat. Méretükben a kisebb gyalogszánkókhoz hasonlítottak a gyerekek számára készített szánkók. Ezeket is házilag állították elő. Míg a hasonló szerkezetű és anyagú gyalogszánok gyorsan (2-4 év) tönkrementek a nehéz terhek alatt, addig a gyerekszánok akár évtizedekig is megmaradtak. A gyerekszánnak nem voltak rakoncái és húzófája sem. Az eplényekre ülésdeszkát szegeltek. 1960 után a falvakban terjedni kezdtek a „városi", „bolti" gyerekszánok, illetve a vasszerkezetű és anyagú gyalogszánok. A téli időszak legfontosabb szállító és közlekedési eszköze a fogatos szán. A szánok elterjedtségét a domborzati viszonyok, illetve az erdősültség hatása mellett a klimatikus viszonyok is befolyásolják. Barabás Jenő szerint a klimatikus viszonyok befolyása „középtáji viszonylatban alárendeltebb".

12 A tüzelő berendezések, a népviselet, szemnyerési módok vagy az épületek esetében ez természetes. A csak téli időszakban használatos járművek alkalmazhatóságának viszont határt szab a hótakarós napok száma, ami eltérő a Kisalföld, illetve a Dunántúli Középhegység vidékén. A szánok száma, használatuk formái nagymértékben függnek a területre jellemző hó viszony októl. Míg a hirtelen olvadás veszélyének kitett kisalföldi falvakban többnyire csak a rövid távolságú utakra használták a szánt, addig egyes hegyvidéki településeken élő gazdák távolsági fuvarokat is mertek vállalni. A síkvidéki falvakban gyakran előfordult, hogy akár évekig elő sem vették a szánt a gazdák. A Gerecse falvaiban élők számára viszont mindig „ érdemes volt a szánt tartani" - emlékezett vissza a tarjáni Kun Lajos. Az utóbbi területen minden háznál volt legalább egy szánkó. Az erdős határú falvakban - így Tardoson is általános volt, hogy egy-egy fuvarozással foglalkozó gazdánál akár 3-4 különböző méretű, s teherbírású szán is hevert szétszedve a padláson. A használaton kívüli időszakban a szánokat szalma között a padláson, esetleg falra felakasztva, hogy szellőzzön, tárolják.

13 A Gerecse falvainak többségében a fogatos szánoknak egyetlen típusát használták és használják napjainkban is. A különbség az azonos szerkezetű szán esetében a méretben, illetve egyes alkatrészek erősebb voltában jelentkezik. A szán részeinek elnevezése meglehetősen egységes az egész vidéken. Talpainak hossza, illetve az orr ívének hossza a leginkább változó. Bár egyes településeken belül is található - sőt egy gazda birtokában is - eltérő hosszúságú talp, megállapítható, hogy az erdős határú településeken (pl. Bajna, Héreg, Tolna, Tardos) hosszabbak (230-280 cm). A szán szélessége 80-120 cm, a két talp közötti távolság a szán vé12 BARABÁS Jenő 1963. 77. 13 KEMECSI Lajos 1998. 31. 87