Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről

lői: az ember által megszelídített, gondozott, de mégis kizsigerelt, hatalma alá hajtott, gyakran „rosszul szeretett", megtévesztett, illetve emberi jelleggel - fájdalommal, szorongással, kétségbeeséssel, szeretettel, féltő aggodalommal... - felruházott állatok, továbbá típusokat, élethelyzeteket megformáló emberi figurák. Az olymértékben stilizált állatok, melyek sohasem csak állatok, hanem cselekvés- és léttartalmak, valahonnan a mélyből előhívott kép-archetípusok, és az olyan fokon karakterizált emberek, melyek a számára fontos világból jöttek, annak hírhozói, cselekvés mintáinak megtestesítői. - Az önmagát kereső ember képmásai. Egyre inkább kezdett hinni abban, hogy létezik, illetve létrehozható egy képi nyelv, amin beszélni tud, és ami révén a viszonylagos teljesség megfogható. Képein mind a tér, mind az idő keretei kitágultak, így e valóságértelmezés kifejezésére segítségül hívott lények illetve színei, komponálási elvei e világból fakadó, célirányosan megformált karaktert vettek fel. A rájuk ruházott szerepkört azonban csak úgy tudták betölteni, ha létrehozójuk nem egyénítette túl őket. Figurái, motívumai gondolatról gondolatra váltak egyre inkább jeltartalmak hordozóivá, életképi helyzetüket fokozatosan feladva egy második jelentésszinten motívumokká, majd jelalakzatokká - egy állapot ábrázolásán túli folyamat lejegyzőivé. Egyfajta meditációs, a belső szellemi kivetítésére tudatosan előkészített közegben léteznek úgy, mint a magyar népi hímzéseken, pásztorfaragásokon..., ahol nem a látszat, hanem a valóság megörökítése volt a fontos.

15 Ám ez a jelképzés nem úgy volt akaratlagos, hogy mondjuk: vegyünk egy jelkép-lexikon tételt és húzzunk rá egy képi témát. Sokkal inkább a megélt esemény, az élmény vett magára fokozatosan - egy felépülő-felépített képi rendszer által - olyan morális tartalmakat, melyből kiolvashatóvá vált valamiféle teljesség. Valójában az ember leglényegibb szimbólumaiban és az őket számunkra is megtartó ősi mítoszokban oly erő rejlik, melynek gyökerét az emberi lélek legmélyén kell keresnünk. Ezért van az, hogy a mítoszok létrejöttük óta foglalkoztatják az emberiséget, s még akkor is hatnak, amikor jelentőségük látszatra már feledésbe merült, vagyis amikor már úgy tűnik, hogy megszűnt szakrális hatóerejük, hitbéli tartamuk, ami születésükkel együtt járt.

16 Földi Péter ősemlékezetbe visszanyúló „antropokozmikus"

17 világszemlélete is felmutat számunkra egy többlet dimenziót, „egyfajta nyitott létezést", mely egyszerre úja le az emberi és a kozmikus állapotot.

18 Számos civilizációban a jelek egyikét lerajzolni nem volt más, mint mágikus, szent cselekedet, hiszen a jeleknek oly képességet tulajdonítottak, amellyel az általuk jelképezett erőkre hatással lehetnek. Eleven erejük, mely immár csaknem örökkévalónak bizonyult, pontosan azzal a képességükkel függ össze, hogy vi15 H. SZILASI Ágota 2005. a katalógus előszóból merítve 16 SANTARCANGELI, Paolo 1970. 9. 17 ELIADE, Mircea 1987. 159. 18 H. SZILASI Ágota 2005. 791