Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

dúlt. Számára a történelem egy megfejtendő esemény, egy feltárásra, elmélyülésre alkalmas közeg, semmint burkolt kritikai eszköz volt. A történelem csak annyiban érdekelte regényei megírása közben, amennyire az befolyásolta hősei életét. A történelem precíz rajza a jellemábrázolás fontos eszköze volt. Nyoma sincs A lámpás című kisregényben még felfedezhető, majdhogynem didaktikusán felvázolt, éles kritikának. Gárdonyi indíttatása abban az esetben az volt, hogy tulajdonképpen kiírja magából tanító korában összeszedett keserűségét. Az Egri csillagok esetében ez már nincs. Nem azért fordul régi, hasonló adottságokkal rendelkező korhoz, hogy megírja korának kritikáját, és útmutatást adjon a helyes attitűdhöz. (Sőt! Inkább ki is kerüli annak lehetőségét, hogy nyíltan, vagy átlátszó célzásokkal éljen a kritika eszközeivel. Sokan fel is rótták ezt neki, mégpedig, mint a regény egyik fontos hiányossága.) Az Egri csillagok című regény megírását sokkal inkább a kor divatos lélektani regényeinek mintája ihlette, s csak Gárdonyi járatlansága a műfajban eredményezte azt, hogy ifjúsági, történelmi regényként tartották számon. A láthatatlan emberben a történelmi háttér festése már sokkal kevésbé tűnik erőltetettnek, noha az pontosságából, hitelességéből mit sem veszít, és előtérbe kerül a láthatatlan ember: Gárdonyi maga. Megfogalmazza nyíltan, egyenesen Zéta segítségével személyes indulatait. S ezek az indulatok, véleményformálások ebben az esetben is inkább emberi, általános elvekre vonatkoznak, semmint arra, hogy a kényes történelmi korszakban ezt a történelmi időszakot feszegesse. Regénye valóban egyfajta gyónás, ahogy azt különös ajánlásában meg is fogalmazza. Mintha nem is az adott, általa kiválasztott személyiség viselkedése érdekelné egy adott történelmi korban, hanem lehetőséget keres arra, hogy önmaga legrejtettebb titkait hozza napvilágra. Gárdonyi sikeresebben veszi az akadályokat, könnyebben evez mélylélektani vizekre. Nem akad már meg a sok szereplő mozgatásánál, az események precíz leírásánál. Az Isten rabjaiban teljesedik ki leginkább ez a szándék. A történelmet úgy írja meg, hogy az egyes emberek érzéseiben, cselekedeteiben, gondolataiban játszódik le. Hősein keresztül láthatjuk a történelmi kort. Nem válik öncélúvá a történelem ábrázolása, nem lesz erőltetett az adott kor eseményeinek fűzése, hanem szerves részévé válik az emberek mindennapjainak. A korból csak annyit látunk, amennyit hősei felfedeznek, átélnek. Ablaküvegek ezek az emberek, akiken, vagy inkább amiken keresztül bepillantunk a tizenharmadik századba. Az író véleménye többnyire közvetlenül megfogalmazódik Jancsi vagy más szereplő érzésein, indulatain, gondolatain keresztül. Furcsának találom azt a vádat, mellyel Gárdonyit illették. Tudniillik, hogy a szerzetesi életet szerette volna megutáltatni az emberekkel. Szó sincs erről. О inkább megérteni, esetleg megértetni próbálta ezeknek az embereknek az elkötelezettségét. Azért volt szükséges ilyen pontos korábrázolásra, hogy jobban megértsük hőseinek viselkedését. Ót itt is inkább az egyén érdekelte, foglalkoztatta, semmint az, hogy bármiféle kritikai regényt írjon. Az elhivatottsággal kapcsolatos bizonytalansá761