Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

Jancsi pedig viaskodva ugyan, dogmáknak, külső elvárásoknak és saját elvárásainak. Ebben a regényében alkotott a legteljesebbet Gárdonyi. Rendkívül árnyalt jellemeket mozgat, cselekedtet, s ez a jellemábrázolás teszi teljesebbé a történelem ábrázolását. Szereplőit tehát nagy gonddal válogatja, s egyre elmélyültebben, összetettebben ábrázolja. Történelmi regényeinek ez az alapja: annak a személynek, illetve személyeknek a kitalálása, megtalálása, majd megfestése, jellemük felépítése, akik minden esetben ablaküvegek lesznek. Ezeken az embereken keresztül láttatja Gárdonyi az adott történelmi kort, s minél árnyaltabban jellemez, minél inkább eljut a mély-lélektani irányba, annál pontosabban, sokoldalúbban, mélyebben tudja ábrázolni a kort. Minél többet enged láttatni hőseiből, annál többet látunk a történelemből. A 60-as, 70-es években megindult egy tendencia, amely Gárdonyi történelmi regényeit a millenniumi Magyarország kritikájának fogták fel. Ennek alátámasztására hangsúlyozták, hogy hőseit a nép fiai közül választotta. Z Szalay Sándor a következőképpen fogalmazta ezt meg. „Minthogy történelmi regényt írt Gárdonyi, a nemzet élethalálharcát a múltra és a kérdéseket kiprovokáló jelenre egyaránt vonatkoztatta. Tudjuk: a mértéket nem ismerő, elviselhetetlen nemzetkultusz, a császár előtti hajbókolások s a megalázkodások látványa riasztotta el végképp a fővárostól, amikor állandó lakhelyet - és nem szívet! - cserélt. A puszta tény már önmagában is sokatmondó: hogy hőseit és egyben emberi példaképeit nem a párducos - kacagányos hadvezérek, hanem az egyszerű nép fiaiból választotta. A harsány színekkel festett törökök agresszivitásában, kihívásaiban sem csupán a félig rabszolgatartó, félig feudális birodalom kritikáját adta, hanem a saját korabeli társadalom mély ellentmondásait is sejtetni engedi. "

16 Nem találom indokoltnak, hogy az Egri csillagokban mély társadalomkritikát keressünk, vagy megpróbáljuk belemagyarázni a millenáris események képmutató történelemkultuszának kritikáját. Hőseinek kiválasztásában sem az előbb leírt szempontok vezérelték. Gárdonyi éppen azért vonult vidékre, hogy távol tartsa magától ezt a légkört, ezt az életet. Nem azért találta meg ezt a kort, mert remekül rá lehetett húzni a XIX. század végének valamennyi hibáját, s átfogó kritikáját lehetett adni a magyarság problémáinak. Újra hangsúlyozom: Gárdonyi indítékait kell megvizsgálni, hogy helyesen lássunk. Őt egy ember élete izgatta. Semmi magasztos eszme nem vezette. Nem feszegette a mélyen gyökerező társadalmi problémákat, nem akart példát állítani korának és az utókornak. Őt sokkal inkább általános emberi értékek megfestése vezette, esetleges következtetései pedig sokkal inkább általános, egyetemes emberi, erkölcsi normák voltak, semmint egy állam kritikája. Úgy gondolom, hogy ő a történelemhez sokkal inkább, mint kutató, érdeklődő íróember for16 Z. SZALAY Sándor 1970. 142-143. 760