Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

héz egy kívülállónak feldolgozni az eseményeket. Gárdonyi tisztában volt a tizenharmadik században élő emberek cselekedeteinek keresztényes mozgatórugóival, de inkább emiatti megdöbbenését fejezte ki ábrázolásával. Értetlenül áll a sok szabály és regula előtt, amelyek irányítják, sokszor pedig megkeserítik, képmutatóvá teszik hősei életét. Véleményformálásával hasonló módszert követ, mint jellemábrázolásával. Cselekedtet, eseményeket pontosan leír. Mint A láthatatlan ember című regényben, itt is többször módja adódik arra, hogy közvetlenül, egy-egy hőse száján keresztül beleszóljon az eseményekbe, kommentálja azokat, vagy általános igazságokat fogalmazzon meg a kor történéseivel kapcsolatban. Különösen igaz ez több évet összefoglaló történelmi leírásainál. Míg az Egri csillagokban csak az események tömör felsorolására hagyatkozott, addig itt az események indítékairól, mélyebb okairól is beszélhet, olykor súrolva a pszichologizálás, moralizálás határait is. Erénye, hogy ezek a betétek nem tűnnek erőltetettnek, nem lógnak ki a főbb események vonulatából. Ebben a regényben valósul meg leginkább az, amiért Gárdonyi a történelmi regény adta ábrázolási lehetőséghez fordult. Itt tudja legkiforrottabban ábrázolni, hogy hogyan is éli meg az egyén az adott történelmi kort, hogyan befolyásolja tetteit, érzéseit. Ebben a regényben festi le a legteljesebben és a leghitelesebben a választott történelmi kort, itt elevenedik meg legjobban a tizenharmadik század. Még az évek történelmi eseményeit is másként ábrázolja. Úgy futnak előttünk a tizenharmadik század magyarországi történései, hogy azokat IV. Béla király és fia érzésein keresztül szemlélhetjük. Megtudjuk, hogy az egyes belháborúknak mik voltak a közvetlen kiváltó okai, s láthatjuk, hogy ezek nagyon is emberi érzésekből fakadtak. Árulástól, gyűlölettől való félelem. A szétszabdalt országot sújtó nehézségek, a félelem belső és külső támadásoktól sokakat értelmetlennek tűnő cselekedetekre kényszerítettek. Megvalósult, amit Gárdonyi tűzött célul maga elé: a regényben a tizenharmadik század néhány évtizede a hősök lelkében, mindennapi cselekedeteiben zajlott. Jancsi fráter egyszerre élte át a szerelmet, a háborúkat, az emberek elfajulását. Margitban ugyanezek az események - királyi származása folytán - furcsa vezeklési kényszerben, felelősségérzetben, sajátos bűntudatban nyilvánultak meg, míg más egyszerű emberek élték a mindennapi életüket, próbáltak megélni ebben a zűrzavarban. Margit és Jancsi az ország bűnei és bajai, más hősök, mint Bajcsy, egyéni tragédiái miatt szenvedtek. Gárdonyi kritikusai a hideget és sötétet neki magának tulajdonították, de az ábrázolt kor volt ilyen hideg és sötét. Gárdonyi éppen a szépet és világosat, a magyarázatot próbálta megfogalmazni Jancsin és Margiton keresztül. Jellemük eltérő. Margit végletekig komplikált, abszolút szellemi, más dimenziókban lát, mint Jancsi, aki földhözragadtabb, egyszerűbb. S mint ilyen, természetesen nehezebben találja a válaszokat. Vívódásai emberibbek, ha úgy tetszik, hétköznapibbak, míg Margitot magasabb eszmék mozgatják. Mindketten próbálnak megfelelni valaminek. Margit megváltói szerepre kényszeríti magát, 759