Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Viga Gyula: Zemplén mezőgazdálkodásának néprajzi jellegéhez

pa) segítségével művelték meg. Az ekekapa - a síkvidékhez képest félszázados késéssel - csak a második világháborút követően kezdett elterjedni a folyó menti falvakban, a hegyi településeken ma sem jellemző a használata. A gabonafélék kézzel való vetése a nyakba akasztott ponyusból a legutóbbi időkig megmaradt, a hegyekben, meredekebb oldalakon ma is kézzel vetnek. A XX. század elején még a kukorica és a répa magját is kézzel szórták el. Ha sorhúzó után pergették, akkor kapával vágták a földbe a magot. A kapásnövények műveléséhez leginkább a Tokaj-Hegyalj a szőlőiben alkalmazott hegyes-lapos szerszámot használták, jellemző északi munkaeszköz-kapcsolataik ellenére.

9 Hegyaljáról származott a kétágú is. A hegyi falvakban az ún. homonnai sarlók, a hanttörők, a rövid nyelű szórólapátok használata hangsúlyozza a földművelés szlovák, részben keleti szlovák jellegét.

10 A sarló - kasza eszközváltás tájainkon hosszú időre elnyúlt: a nagyhatárú községekben az 1880-as években, a hegyvidéki Hutákban csak a második világháború előtt zajlott le. A sarlós aratás emléke a legutóbbi időkig fennmaradt a hegyi szlovák lakta falvakban. A keskeny pengéjű, fogazott élű sarlókat {cigánysarló) Kovácsvágás és Nagybózsva hozzáértő mesterei készítették. A szekereken hazahordott gabonát a vidék jellegadó építményében, a faluképileg is karakteres csűrökben helyezték el, a szemnyerés ezekben zajlott a cséphadaró segítségével. A gabona nyomtatása inkább csak a Hernád mente német és szlovák nagygazdáinál volt jellemző. A szemnyerés gépesítése a XIX-XX. század fordulójától terjedt el: először a kézzel hajtott vasmasina jött divatba, aminek járgányos változata 1910 körül jelent meg. A tüzesgép, a benzinmotoros, majd a traktor hajtotta cséplőgépek csak a második világháború előtt könnyítették meg a zempléni parasztok munkáját.

11 A földrajzi zónáknak megfelelően, a térségben az Alföldhöz képest - legalább két hetet késik a gabona érése. Ezt az időt a zempléniek közül sokan arra használták fel, hogy a síkvidéken vállalt részes aratással megkeresték családjuk gabona szükségletét. A szlovák falvakból csak a férfiak mentek le az Alföldre, Nyíregyháza környékére aratni, s ott fogadtak maguk mellé marokszedőt. Ezek a részes aratók (képesek) terjeszthették el az aratókaszákra szerelt vesszőcsapók használatát. A szlovák falvakban korábban a gereblyés kaszák használata is előfordult.

12 A zempléni falvakban a gazdálkodás eredményességének biztosításának és a termények védelmének egyaránt sokféle rítusa, babonás cselekménye maradt fent, amelyekben az együtt élő etnikumok tradíciójának egymásra hatása is megfigyelhető. Különösen a vihar elleni védekezés hagyományköre gazdag: a harangozás, 9 BALASSA Iván 1964. 54.; MÁRKUS Mihály 1964. 10 GUNDA Béla 1976. 36. 11

IKVAI Nándor 1967. 147-161.; IKVAI Nándor 1981. 30-33. 12 A vándoraratókról összegzó'en: BALASSA Iván 1964. 82.; BALASSA Iván 1985. 75