Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

kat, meghitt pillanatokat, személyes benyomásokat, érzéseket is ábrázoljon. Ez teszi lehetővé azt is, hogy hőseinek ábrázolása árnyaltabb, mélyebb, összetettebb lehetett. Zéta érzelmei már nem olyan magától értetődőek, mint Bornemissza Gergelyé, Dzsisia és Emőke ábrázolása is nagyobb mozgásteret adhat. Ez a két hölgy körvonalazza azokat a nőalakokat, amelyek majd a későbbi Gárdonyi művekben felbukkannak. Az Egri csillagok konfliktusa két harcban álló nemzet konfliktusa, s A láthatatlan emberben már mód adódik arra is, hogy akár egy ember lelkében is konfliktusokat ábrázoljon. Ez a változás adódik a témából és persze abból is, hogy Gárdonyi még közelebb jutott az általa elképzelt jó történelmi regényhez. Ebben a könyvben Gárdonyi már eltolódik a mélylélektani törekvések felé. Sokkal árnyaltabban tudja megfesteni a történelem eseményei között hányódó, vívódó embert. E törekvés csúcsa lett az Isten rabjai című regény. Noha Margit egyénisége izgatta, foglalkoztatta Gárdonyit, s arra keresett választ, hogy mi késztethette ezt a hercegnőt erre az életvitelre, természetesen itt is keresni kellett egy „ablaküveget", amin keresztül Gárdonyi ábrázol, az olvasó pedig lát. Ez Jancsi személye lett. A domonkos szerzetessé lett kisfiú az, akinek a szerelmén, szeretetén keresztül megszelídül az a sok borzalom, amivel Margit kínozza magát. Jancsit gyermekként ismerjük meg, akinek még semmi gondja nincs a világgal, és véletlenül kerül a szerzetesek közé. Margittal való találkozása egész életére meghatározó élményévé válik. Noha Gárdonyi nagyon egyszerű jellemet festett Jancsinak, mégis nagy tereket láthatunk be egyéniségén keresztül. Gárdonyi ebben a regényében sokkal inkább az események már-már idegesítően pontos leírásával jellemez. Jancsi gyermekkori csínjei, felnőttként elkövetett „bűnei" adnak pontos jellemrajzot róla és környezetéről. Beláthatunk az apácák mindennapjaiba, akik, mint kiderül, ugyanolyan nők, mint világban élő társaik, s megtudjuk, hogy minden barát sötét múlt elől menekült a szerzetesi életbe. Rendkívül bonyolult és ellentmondásos világba keveredett az író munkája közben, nem véletlen, hogy e regény írásával haladt a legnehezebben. Hősei a legkülönfélébb háttérből érkeztek, rendkívül változatos képet mutatnak mind külső, mind belső tulajdonságaikat tekintve. Nem volt könnyű nekik abban a világban mozogni, élni, s természetesen ábrázolójuknak is nehéz helyzete van. Egyik korabeli kritika a következőket rótta fel Gárdonyi számlájára: „Mai, meglehetősen szecessziós gondolkodású emberek mozognak a regényben,... némi régies mázzal bevonva. Ez a máz akarja pótolni a kor mozgató szellemét, az emberek cselekedeteinek magas, keresztényes rugóit, amiktől anynyira távol tartja magát a szerző... s mintha csak azért írta volna könyvét, hogy aki elolvassa, az a szerzetességet tartsa a leggyarlóbb intézménynek a világon, hogy alaposan elmenjen tőle a kedve. "

15 Valóban nehéz levegőjű ez a regény, ne15 Religio 1908. szeptember 20. 758