Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

merhetjük Gárdonyi töprengéseit, gondjait, elképzeléseit, sokszor egy adott szituáció közvetlen magyarázatát is. Itt még jobban megvalósul a cél: az individuális szinten átélt történelemélmény. Zéta közvetlenül él át minden eseményt, személyiségén keresztül ismerjük meg Attilát úgy, hogy egyúttal véleményt is kapunk a hunok vezéréről. Nemcsak a történelemkönyvekből ismert vad hunt látjuk, hanem értesülünk magas műveltségéről, diplomáciai tehetségéről, emberségéről is. Emőke személyiségét is Zétán keresztül fedezhetjük fel az apró történések átélése közben. S ahogy Zéta változik, úgy alakul ítéletünk, formálódik véleményünk is. Egyetlen jelenet lóg ki ebből a nagyszerűen felépített egészből. Éppen az inspiráló rész: a catalaunumi csata. Ezt úgy próbálta a cselekményszálba fűzni, hogy Zéta itteni hősi helytállása közelebb viheti őt szerelméhez, Emőkéhez. Úgy érzem, hogy itt még elveszett kissé az író a nagy jelentekben, nehézkessé vált az ábrázolás, nem sikerült szerves részévé tenni a történéseknek. Ezt az író is érezte, mert a későbbiek folyamán ezen a részen változtatott a legtöbbet. Ebben a regényben is megkülönböztetett figyelmet kapnak a nők. A szerelmi szál a könyv regényességét erősíti, nagyszerű alkalom arra, hogy Gárdonyi tovább árnyalja nőideálját. Emőke és Dzsisia. Akissé gőgös, elérhetetlen, inkább uralkodásra, mint házasságra, anyaságra (a szó hétköznapi értelemben) termett Emőke és a csendes, erős lelkű, igazi társnak való Dzsisia. A pompa és egyszerűség, az uralkodó és szolga, a fennköltség és az alázat. S noha elsőre Emőke személyisége ejti rabul Zétát, vagyis inkább a látszat után ítél, ahogy változik egyénisége, úgy változik szemében a nők alakja is. Többre becsüli Dzsisia alázatát, hűségét, szeretetét. Dzsisia személyiségében ötvöződik végül az, amire Zétának igazán szüksége van, s ami Gárdonyi nőideálját is jellemzi. A regény a Budapesti Hírlapban jelent meg 1901. június 27-től folytatásokban. Az író életében négy kiadást élt meg. Nagyszerű történelmi tablót festett, Zéta életének pszichologizáló ábrázolása, vallomásos regény formája nagyban eltér az Egri csillagok epikai ábrázolásától és előremutat az Isten rabjai című regényre. Megjegyzendő viszont az, hogy az epikai áramlást, folyamatosságot Zéta áradó, izgalmas, fordulatos elbeszélése biztosítja. Ebben a regényben is nagyszerűen kirajzolódik az a szándék, amely már az Egri csillagok megírásánál is jellemezte. Úgy ábrázolni egy ember életét, hogy a történelmi kor ne csak üres háttér legyen, hanem mint egy lámpás, bevilágítson az elmúlt századok érdekes sötétségébe.

14 Alakjai már mások, mint előző regényében. Egyfajta fejlődésen mennek át. Zéta megtanul a regény folyamán más dolgokat értékelni, mint amiket korábban fontosnak tartott. A fiatal fiúból a szemünk láttára válik felnőtt férfivá, miközben soron követhetjük a hun birodalom történelmének egy meghatározó időszakát is. A személyes, monologikus előadás lehetőséget ad arra, hogy finom árnyalato14 NAGY Sándor, 2000. 45. 757