Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

resik az áruló Hegedűs István nevét is. Ó létező személy volt, de mivel követelte az ostrompénzt, Dobó felakasztatta. Ugyancsak fontos szereplő Sárközi, a cigány. Nagyszerű jellemrajz az övé, Gárdonyi nagyon ügyesen szőtte az eseményekbe alakját. De a valóságban ő sem létezett. Érdekes a cselekmény szövése szempont­jából, ahogy a létező személyeket szerepelteti a regényben. Nagyon szervesen, teljesen hitelesnek tűnőén illeszkednek az események sorába az ostrom résztvevő­inek korábbi találkozása. A regény kezdetén már találkozik Bornemissza és Do­bó, de tudjuk, hogy Gergely gyermekként még nem ismerte Dobó Istvánt. Számos érdekességet vet még fel az, ha a ma ismert történelmi tényekkel, új kutatási eredményekkel összevetjük az Egri csillagok című regényt. De hangsú­lyozom, ezek inkább csak érdekességek, semmiképpen nem minősíteni kívánom ezekkel Gárdonyi regényét. Az író történelmi ábrázolásával olyan közeget terem­tett, amely ilyen irányú vizsgálódásra indít bennünket. Másrészt regényével nem­csak egy történelmi eseményt beszélt el, hanem egy helynek, az egri várnak a kul­tuszát is megteremtette. Gárdonyi már ebben az első művében arra törekedett, hogy Bornemissza Gergely életén keresztül bemutassa a XVI. századot. Ahogy Nagy Sándor fogal­mazott: Gárdonyi célja individuális szinten átélt történelmet rajzolni. 13 Ót elsősor­ban az adott történelmi korban élt egyének foglalkoztatták. Személyiségük alaku­lása, változása, a történelem viharainak egyéni szinten történő átélése. Az Egri csillagok hőseit is e szempontok szerint rajzolta meg. Ez a regény kezdete volt csak a későbbi történelemábrázolásnak. Gárdonyit tehát nem a XVI. század érde­kelte. Nem az vezette, hogy megénekelje Dobóék fantasztikus hőstettét, még ha mégannyira is adta magát a téma az egri vár tőszomszédságában élő írónak. Szán­dékairól egyértelműen beszél az, ami miatt a regény írásába kezdett. Bornemissza Gergely egyénisége ragadta meg, az ő személyiségét szerte volna regényében ana­lizálni, vizsgálni. Ugyanez motiváltad láthatatlan ember esetében is. Alakjainak megválasztá­sa is hasonlóan alakult, mint korábbi regényében. Néhány hősét a valóságból me­rítette. Attila, Priscos szereplői a kor történelmének. Kitalált hősei pedig nagysze­rűen illeszkednek a történetbe és a történelembe. Érdekességként megjegyzem, hogy modelljei élő, valós emberek voltak. Zéta maga Gárdonyi, Emőke Gárdonyi devecseri ismerőse, míg Dsidsia a verseiben gyakran megénekelt Vilma. Noha igazából Attila alakja érdekelte, izgatta, remek főhőst alkotott Zéta alakjában. Zéta, Dzsisia, Ceceyékhez hasonlóan jól megalapozott háttérrel rendelkeznek, s így nem lógnak ki a valós személyek sorából, vagyis őket akár történelmi szemé­lyiségnek is tekinthetjük. Zéta egyénisége nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy Gárdonyi közvetlenebbül vegyen részt a történésekben. Zétán keresztül megis­13 NAGY Sándor 2000. 53. 756

Next

/
Thumbnails
Contents