Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szulovszky János: Kéményseprők – képeslapokon

ló képeslapok fénykora Magyarországon is az 1914 előtt volt (bár nálunk a két világháború időszakból is viszonylag bőséges a választék), s hasonlóság mutatkozik abban is, hogy többsége az újévhez kapcsolódik. A terjedelmi korlátok miatt a következőkben csak a fontosabb sajátosságokat emelem ki.

11 Nyilvánvaló, eredendően azért kerültek képeslapra a kéményseprők, mert sokak számára már nemcsak beleilleszkedtek, hanem szervesen hozzá is tartoztak az újévi jókívánságok szokáskörébe. Szerepeltetésüknek így, minden magyarázó szöveg nélkül is eleve üzenetértéke lehetett - ám minden bizonnyal nem mindenki számára. Talán ez magyarázza azt a halmozott redundanciát, amely sok képeslapra jellemző, hogy további szerencse-szimbólumokat is együttszerepeltetnek a kéményseprővel: négylevelű lóhere, patkó, újévi malac, bőségszaru. Olykor az utóbbival, de attól függetlenül is megjelenik a modernkor boldogságfétise, а pénz, mint a minden földi jót megvásárolni képes vagyon jelzése. Figyelemre méltó, hogy a magyarországi anyag az ellentétes előjelek kontrasztjára is épít: van, hogy a kéményseprőt együtt mutatják a szerencsétlenség-ómen fekete macskával, de feltűnik vele az ördög ábrázolása is. Az értelmezési mezőt tovább szélesíti az időnként felbukkanó bolondgomba rajza. A hazai képeslapok között nem számít ritkaságnak a női kéményseprő, ami teljesen hiányzik a flandriai mintából.

12 Míg az utóbbi térségben kéményseprőből legfeljebb kettőt jelenítettek meg egyszerre, nálunk nem okoz meglepetést, ha akár néggyel is találkozunk. Igen lényeges különbség, hogy míg a belgiumit az újév-kéményseprőszerencse viszonylat határozza meg, addig a magyar anyagban jelentős arányban vannak olyan lapok, ahol a kéményseprő-ábrázolás hol többé-kevésbé, hol pedig teljesen elvonatkoztat az újév-szituációtól, s amelyeket inkább egyfajta életképiség jellemez. Éppen ezért tűnik Arnold Eloy magyarázatától merőben más töltetűnek a kislány/asszonyság ábrázolás. Ehhez szükséges utalnunk arra, hogy a magyar folklórban és a köznyelvi fordulatokban a kéményseprőnek, illetve a kéményseprésnek (ld. még: kotrás, kefélés) erős a szexuális kontextusa. Ez dominált hajdan a fonóbeli vagy lakodalmi kéményseprő-alakoskodó játékokban,

13 a népi adomák nemcsak a kémény-, hanem a női lyukakban is ügyesen kotorászó füstfa11 Az előforduló feliratok nyelvi összetétele magától értetődően más volt. 12 Érdemes megjegyeznünk, hogy magyar viszonylatban a 'kéményseprő ruhába öltöztetett nő' nem tekinthető pusztán egy kifordított szituációnak, csupán egy kreatív ötletnek: ha nem is sok, de valóban volt, sőt napjainkban is van gyakorló női kéményseprő (Id.: SZULOVSZKY János 2003. 227-229.) Egyébként olyan képeslap is került Magyarországon forgalomba, amelyen a fiatal Kiss Manyi - a huszadik század középső harmadának kimagasló színművésze - bújt kéményseprő ruhába. 13 Ld. pl. UJVÁRY Zoltán 1983. II. 188-189., III. 125-127. 674