Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Szulovszky János: Kéményseprők – képeslapokon
szerencse-kultusz népszerűsítéséhez a XIX. század utolsó harmadától megjelenő és tömegcikké váló képeslapok is jelentékenyen hozzájárultak. A Zemplén Múzeumban őrzött képeslapok, a bécsi Kéményseprő Múzeum anyaga, illetve Arnold Eloy belgiumi adatai alapján 5 egyaránt úgy tűnik, hogy a kéményseprőt ábrázoló képeslapok elterjedésében döntő szerepe volt a német hatásnak. Nem ritkán ugyanaz az ábrázolás került forgalomba Flandriában, a német területeken és Magyarországon, csupán - a térség etnikai adottságaihoz igazodva - a rajta szereplő felirat nyelve volt különböző. Eloy az általa ismert 27-fajta kéményseprőt ábrázoló képeslapot 6 a következő fő szempontok szerint tipologizálta: 1.) időpontadatok, 2.) a kívánság kifejezésének nyelve, 3.) háttér, 4.) a kéményseprő mesterséghez kapcsolódó eszközök megjelenítése, 5.) kiegészítő jelképek. 7 Az időpontadatoknál a feladási évet, az újévi köszöntést, az éjfélt mutató órát, a karácsonyt, illetve az egyéb időponthoz kötődést vette figyelembe. A képeslapok zömét a huszadik század első 13 évében adták fel, nyolcnál nem ismeretes a dátum, s egy-egy darab származott 1936-ból, 1937-ből, 1956-ból és 1964-ből. Néhány kivételtől 8 eltekintve az újévhez kapcsolódtak, ezt az időpontot kettőnél az éjfélt ütő óra megjelenítése is hangsúlyozta. A 27-féle képeslap közül 24-en volt szöveg, s ezek túlnyomó többsége (19) francia, 4 pedig holland nyelvű volt. Háttér gyanánt havas táj, falu vagy város, illetőleg tető/hó 10-10 alkalommal szerepelt, hat ízben volt asztalon borospalack vagy borospohár, s négy-négy esetben volt lópatkó, illetve más egyéb feltüntetve. A mesterség képviselőjeként a legtöbbször (17 alkalommal) egy fiúcskát, ötször két gyermeket, háromszor férfit, kétszer pedig kislányt ábrázoltak. A foglalkozás legjellemzőbb eszközeként a létrát (22 ízben) valamint a kaparóvasat a kéménykefével (18) jelenítették meg. Sajátos attribútumként gyakran szerepel a cilinder és egy torony (8-8 alkalommal), ezeken kívül előfordul még az eszköztárban a kéménygolyó (3) és a lámpás (1) is. Kiegészítő szimbólumként tizenháromszor malac(ok), hatszor a négy levelű lóhere, kétszer pedig fagyöngy jelenik meg. Egyfajta boldogságszimbólumként Eloy sajátos módon idesorolja a 8-szor előforduló leányka/aszszonyság ábrázolását 9 is - megítélésem szerint azonban ez más kontextust jelez. Az általam ismert - négyszáz különböző darabot is bőven meghaladó - magyarországi anyag 10 nagyságrenddel nagyobb az Eloy által feldolgozott mintánál, így a nagyobb merítésből gazdagabb kép bontakozik ki. A kéményseprőt ábrázo5 ELOY, Arnold 1983. 31-39. 6 1983-ban ezek közül 23 Frans Van Bőst, 4 pedig a genti Néprajzi Múzeum gyűjteményének a darabjai voltak. ELOY, Arnold 1983. 99. 7 ELOY, Arnold 1983. 34-35. 8 Karácsonyhoz egy, egyéb időponthoz három képeslap kötődött. 9 ELOY, Arnold 1983. 38. 10 A Zemplén Múzeum mellett magángyűjteményeket is volt módom megismerni. 673
