Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Novák László Ferenc: Az erdő Nagykőrösön
arányban osztozkodtak meg az erdő felosztása során. A városi tanács 1816. november 24-én határozatot hozott az erdő használatára vonatkozóan: „Ingeneur Úr a ' Csókáson és Nagy Erdőn a ' valóságos és Pascualis Erdőt egy mástól állandó hasítással el választván, azután. ..A' valóságos Erdőt Quadrat ölekbe fel számítván, ki terjedésekre nézve egyenlő húsz részre, azután ismét minden huszad részt, hét egyenlő részre fel ossza... A' Pascuumba nevelt Erdőt is quadrát ölekben fel számítván; ezt is ki terjedésekre nézve egyenlő húsz részekre, és ismét mindenik huszad részt hét egyenlő részre fel osza". 10 A kaszálással és legeltetéssel történő erdőhasználat jelentős károkat jelentette a kommunitás számára, mert a vágásra és legeltetésre szolgáló erdőrészek megkülönböztethetetlenné váltak, ezért 1815-ben a tanács a következő elhatározásra jutott: „mind a' valóságos mind pedig a' Pascualis Erdő húsz húsz részre osztasson fel... azután Esztendőnként, mind a ' valóságos mind pedig a' Pascualis erdőből egy egy rész vevődjön Tonsora alá". u Az 1821-ben megkezdett redempció, birtokmegváltakozás érintette az erdőhasználatot is. A városi tanács ezzel kapcsolatban rendeletet is alkotott: „mivel ezen redemptionalis summákhoz képest volna szükséges a ' köz beneficiumokba is a ' Lakosoknak részesülni, azért az Esztendőnként vágás alá vettetni szokott Erdőből való tüzelő fára nézve mellybe a' külömböző, és a' Lakosok redemptionalis summáikhoz képest mért proportiot kellett megállapítani". Ennek az aránynak megállapításához a lakosok által használt földek, az „aquisitio" szolgált mértékül. Az erdőhasználat új rendjét 1822. november 6-án léptették életbe. Meghatározták, hogy csak azok jogosultak az erdőlésre, akik a megváltási összeget („aquisitionalis summa") már befizették. A birtoktalan jövevények, „Rideg Lakosok", mivel számukra nem volt lehetséges a birtokszerzés, mégha fizettek is megváltási pénzt, akkor is csupán zálogként használhatták az erdőt. Az előfordulható viszszaélések megelőzése érdekében szigorításokat foganatosítottak: „ha a'Lakosok az ő Redemptionalis summájok mennyiségéhez képest nékiek eső fa competentiájokat meg tartani kívánnák, midőn redimált birtokaikat el idegenítették, vagy pedig birtokaikat meg tartván, fa competentiájokat el adván, ebből sok rendetlenségek támadnának, és az Erdőbéli fa Esztendőnként való fel osztásába meg győzhetetlen akadályok származnának, arra nézve meg határoztatik, hogy a ' birtoktól vagy is a ' birtokba fekvő redemptionalis summától a 'fa béli competentiát el szakítani ne lehessen alku szerént, még akkor se, midőn a ' redimált birtokokat rideg ember szerzi meg, hanem míg azt rideg ember bírja, addig az attól járó fa többi helybéli polgárok közt oszlik el, ha pedig ismét a ' rideg lakos kezéről polgárnak birtokába jön, akkor az arra eső fa competentia meg éled, és azt a ' helybeli polgár ismét ki kapja... " 10 PML NkV Tan. jkv. 1814-1816. 396. pag. 11 PML NkV Ta. jkv. 1815-1816. 148-149. pag. 66
