Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bitskey István: Pázmány Péter levelei két gömöri falu birtoklásáról

Bitskey István PÁZMÁNY PÉTER LEVELEI KÉT GÖMÖRI FALU BIRTOKLÁSÁRÓL A gömöri régió palóc-barkó településeinek története és néprajzi hagyományainak feltárása több évtizede az egri Dobó István Vármúzeum kutatásainak körébe tartozik, számos idevágó tanulmány foglalkozott e tájegység sajátos népi kultúrájával, interetnikus kapcsolatainak vizsgálatával.

1 A tanulmányok szinte minden esetben kitértek a települések sok évszázados történetének ismertetésére is, számbavették a falvak birtoklására vonatkozó legfontosabb középkori és kora újkori oklevelek adatait, levéltári dokumentumait és helyi hagyományait egyaránt.

2 A palóckutatási projekt keretében külön is ráirányult a figyelem a trianoni határ két ellentétes oldalára került község, Sajópüspöki és Velkenye helyzetére, minthogy sok évszázados, szorosan összetartozó történelmük hirtelen véget ért, s 1918 óta fejlődésük lehetőségei erősen megváltoztak, ami az összehasonlító vizsgálatokat igényelte.

3 A két községre vonatkozó, korántsem szegényes helytörténeti szakirodalom azonban mindeddig nem figyelt fel arra, hogy nem kisebb egyéniség, mint Pázmány Péter esztergomi érsek foglalkozott több levelében is a két település birtokjogának kérdésével, célszerűnek látjuk tehát, hogy az erre vonatkozó adatokkal egészítsük ki e falvak helytörténetét. Minthogy a két község Putnok várának közvetlen szomszédságában terült el, történelmük szorosan összefüggött az erődítmény sorsával. A két község a középkor óta az esztergomi érsekség birtoka volt,

4 minthogy azonban Putnok egyre inkább ki volt téve a török hódításoknak, célszerű volt a közvetlen környezet jövedelmét a vár erősítésére fordítani. Verancsics Antal érsek 1571-ben ezért zálogba átengedte őket a szepesi magyar királyi kamarának, amely a jövedelmüket kezelte. Eger 1596 évi eleste után Putnok jelentősége még inkább megnőtt, valódi végvárrá vált, magyar és német zsoldosok alkották a várőrséget.

5 Az 1620-as évek há1 PETERCSÁK Tivadar 2002. 293-297. 2 PALÁDI KOVÁCS Attila 1982. 5-7; UJVÁRY Zoltán 1982. 20-32. 3 VERES Gábor 1999. 329. 4 ILA Bálint 1969. 29-30., 168-169. 5 BALOGH Béla 1894. 57-58., valamint FAGGYAS István 1992. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 577