Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)
26. II. Rákóczi György - a tatárok közeledése miatt, de elsősorban Kemény János tanácsára - elválik a seregétől és („Ilvóhoz szaladva, kit nem kell tagadni" 49 ) Lvov-Moldva határa útvonalon menekül szűk kíséretével Erdély felé. 27-31. „Trimbolna" (Trembowla, ma Terebovlja, Ukrajna) környékén tartóztatják fel Kemény János hazafelé siető egységeit a tatár előőrsök, amíg „a harmadik napján a chám is elérkezik". A feltartóztató csatározásokat életre-halálra való küzdelem váltja fel 31-én. Hiába állt ki Kemény serege 116 zászlóval és kornétával, „ egy nem volt egész száz, többire ki állott huszonöt, harminc personából, harcra való pedig tíz, tizenhat s húsz személyekből. " Öszszesen, Kemény János állítása szerint, harcba vethető embere csak 4-5000 maradt. „ Tarackocska négy. " 50 Most hiányzott csak igazán, az előző napokban „Sapieha sztarosztának" megőrzésre átadott „tíz lövőszerszám és egy mozsárpattantyú ". 51 31. „ultima Juli 1657" adja hírül Rákóczi az anyjának, hogy szerencsésen „most érkeztünk birodalmunkba ide", azaz Hosszúmezőre ( = Címpulung la Tisa). 52 A koronáról és a dicsőségről álmodozó II. Rákóczi György pontosan azon a napon lépte át országának határát, amikor seregének maradéka - az utolsó emberig - a tatárok rabságába került. Hibás politikai döntésének, illetve hadvezéri alkalmatlanságának közvetlen következményével most szembesülhetett, de nem okult belőle. 1657 második felében, ahelyett, hogy eleget tett volna a török Porta követelésének, s országának megmentésének érdekében lemondott volna fejedelmi hatalmáról, kiprovokálta az Erdélyi Fejedelemség „megbüntetését". A hadseregét vesztett, védtelen országot kiszolgáltatta a tatárok, törökök bosszújának, akik 1658-1659-ben „porrá és hamuvá" tették az 1619-1657 között aranykorát élő Erdélyt, 1660-ban Váradot is elfoglalták, vilajet központtá emelték. 53 II. Rá49 MTT I. 234. 50 KEMÉNY János művei 320.; Erdély öröksége. Apa és fiú 1630-1661. V. k. é. n. 100.; SZALÁRDI János 1980.381. 51 SZALÁRDI János 1980. 376.; KEMÉNY János művei 315.; Kemény János állításának ellentmond Grondski információja. Szerinte Rákóczi, közvetlenül a július 22-i megadás után összehívott haditanácskozáson azt mondta, hogy bármennyire is ijesztgetik a lengyelek a tatárokkal a magyarokat, 24 000 ember kész felvenni ellenük a harcot, (ad summám efficient Viginti Quatour Millia ad pugnam idoneorum)- GRONDSKI, Samuel 1789. 426. Kochowski azt állítja, hogy a tatárok 9000-nél több magyart vertek szét a csatában, „a többit pedig rabságba hurcolták" (do niewoli). - KOCHOWSKI, 1966. 303.; Wieliczko a magyarok veszteségeit 5000 halottban és „több mint négyszer annyit rabul ejtettek Kemény János hetmannal együtt" -jelöli meg. - VELICSKO (WIELICZKO) Szamuil 1848. 284.; A kán 12000 magyar rab Krímbe való elhurcolását ismerte el. - Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei III. k. 109. 52 MHHD XXIV. 523-524. «BETHLEN János 1993. 32-102.; SZALÁRDI János 1980. 409^14., 432-453.; ETA IV. 272-275. stb.; Szakirodalmi feldolgozása: B. SZABÓ János: 2001/2-3. 570
