Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

kóczi György politikai vakságának árulkodó bizonyítéka az is, ahogyan I. Lipót magyar király viselkedett a válságos években. Ugyanis a magyar király tudtával és hallgatólagos beleegyezésével zajlott Erdély „megbüntetése". Köprülü Mehmed nagyvezír már 1658 március végén tájékoztatta I. Lipótot a „mindkét fél" (a Habsburg- és Oszmán Birodalom) számára megnyugvást eredményező, küszöbön álló hadjáratokról. „A barátságra és a két fél birodalmára nézve szükséges, hogy a gonosz ember (II. Rákóczi György -G. S.) bármi módon is megsemmisíttessék és elpusztuljon, ami által remélhető, hogy nemcsak a cselszövény és zavar lesz közülünk eltávolítva, hanem a köztünk levő barátság és jó viszony alapja is mindinkább erősebb lesz és meg nem zavartatik. "

54 A nagyvezír szavai beteljesedtek: II. Rákóczi Györgynek nemcsak a lengyel királyságról kellett lemondania örökre, de országát, az Erdélyi Fejedelemséget is elvesztette. Végül is az országvesztő politikáját („se királyság - se fejedelemség") vakmerő csatavállalással próbálta helyrehozni, ám a török ellenében fegyvert ragadó II. Rákóczi György a szászfenesi ütközetben halálos sebet kapott. 1660. június 7-i halála tulajdonképpen az 1656 végén meghozott hibás döntésére épített politikájának a lezárulását jelentette. Az Erdélyi Fejedelemség - a közhiedelemmel ellentétben nem bukott el 1660-ban, de kül- és belpolitikai aktivitása egyszer s mindenkorra megszűnt. IRODALOM Rövidítések Akti JUZR t. III. SPb 1861 Akti, otnoszjascsijeszja к isztoriji JugoZapadnoj Rossziji. torn III. SPb. 1861. Archiv JUZR III/6. 1908 Archiv Jugo-Zapadnoj Rossziji. Csaszty III/6. Kijev. 1908. ETA Erdélyi Történelmi Tár MTT Magyar Történelmi Tár BANTIS-KAMENSZKIJ D. N. (Szobrai) 1858 Isztocsnyiki Malorosszijszkoj isztoriji. Csaszty L, Moszkva. BARDACH, Juliusz 1985 Országgyűlési követválasztás Lengyelországban a 16-18. században. In: Világtörténet 85/4. 54 KARÁCSON Imre 1914. 228-229. 571