Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

fegyveres támadást. Ennek a stratégiának a jegyében mondott igent a svéd király Rákóczi lengyel királyi címére (princeps regia dignitate in Polonia coronetur), sőt ez irányú befolyását „a brandenburgi választófejedelemnél és a kozákoknál is" megígérte.

14 Ha Rákóczi György a katonai szövetségért a krakkói vajdaságot a várossal együtt kérné - tért át Károly Gusztáv az újabb feszültséggócra -, körültekintően járjanak el a követek. Krakkó városáért magas árat kell szabni. A korona mellé az ősi koronázó várost 1 millió, de minimum 400-500 ezer birodalmi tallér lefizetése ellenében megkaphatja.

15 Úgy tűnt, hogy ezzel az engedménnyel elhárult az utolsó akadály is a svéd-erdélyi szövetség aláírása elől, sőt X. Károly Gusztáv be sem várva az aláírási (formai) ceremóniát, G. Wellinget Ukrajnába parancsolta, hogy Svédország-Erdély szövetsége mellé a Svédország-Zaporozsjei Had (inter Nos, principem et Kossacos) szerződését is tető alá hozza.

16 A svéd király a Zaporozsjei Haddal szemben is roppant liberális volt. Ajánlatai között ilyenek szerepeltek: „ukrán szabad köztársaság" (libera respublica in Ucraina), vagy részesedés a feldarabolt Lengyelországból (Polonia laceranda sit), vagy Lengyelországon belüli teljes autonómia, vagy tetszésük szerinti király uralmának elismerése (sub quo Rege potissimum vivere placeat?). Szövetségesi ajánlatáért 30 ezer kozákot remélt a Dnyeper vidékéről.

17 A gondosan megtervezett, vagy annak látszó svéd koncepció az év folyamán 1656 novemberére immár harmadik válságperiódusába jutott. Ezt a harmadik válsághullámot is Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem indította el. Mivel a svéd király által beígért gyors győzelem, a lengyel zsákmányon való osztozkodás a hadi év befejezésének előestéjén sem történt meg, Frigyes Vilmos tárgyalóasztalhoz kényszerítette az „észak oroszlánjaként" is emlegetett X. Károly Gusztávot. A brandenburgi választófejedelem, mint Poroszország szuverén uralkodója, Labiauban (Labiawa, ma Poleszk, Oroszország) az 1656. november 10/20-án keltezett paktumban kikötötte, hogy Brandenburg továbbra is vállalja a háborús terheket, s mindkét fél a saját költségén 3500-3500 gyalogost, 1500-1500 lovast küld még a lengyel háborúba.

18 Plusz ellenszolgáltatásként a marienburgi (malborki) szerződéssel biztosított nagy-lengyelországi vajdaságokon kívül a porosz balti-tengeri kikötők kizárólagos használatát, vámbevételeit szerezte meg skandináv szövetségesétől.

19 A még le nem zárt gyulafehérvári tárgyalások harmadik etapja hasonlóan zajlott, mint Labiauban. X. Károly Gusztáv szinte minden vitatott kérdésben meghátrált, a conjunctio armoram érdekében Rákóczi minden feltételét teljesítette. Az 1656. no14 Uo. 177-179. 15 Uo. 180-181. 16 Uo. 181. 17 PUFENDORF, Sámuel 1696. 205-207. 18 PUFENDORF, Samuel 1698. 188., Uő: 1695. 349-354.; RUDAWSKI 1895. II. 149-151. 19 PUFENDORF, Sámuel 1698. 189., Uő: 1695. 354-356. 561