Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

vember 14/24-én keltezett marienburgi (malborki) instrukció a tárgyalások mihamarabbi lezárását sürgette Sternbachéknál. Nem „kicsinyeskedett" X. Károly többé, Rákóczi a lengyel királyságához méltó országnagyságot kanyaríthatott ki magának a lengyelek országából. Már nem ragaszkodott a Nyugati-Bug folyó vonalához, mint határvonalhoz, attól északabbra, Podlasiet (a Narew folyóig) és nyugatabbra, Mazóviát is hajlandó volt Rákóczi Lengyelországának elismerni. Mindössze a Bug és a Narew folyók, a Narew és a Visztula folyók torkolatvidékét és az itt található Novodvor (Nowy Dwor) várát akarta megtartani.

20 A területi osztozkodásba bevont litván Radziwittek (Janusz, Boguslaw) szlucki ducatusából, a novogrudoki vajdaságból, ill. a főúr magánbirtokaiból álló (nostra sententia est, ut exceptis ducatu Slucensi et palatinatu NowogrodensL.jure habeantur) szuverén államát

21 Rákóczinak viszont tiszteletben kellett tartania. (A Radziwittek kijelölt országa a mai Belorussziában, a Pripjaty folyó és a Nyeman folyó felső szakasza közötti erdős, lápos, mocsaras vidéket foglalta magába.) Bizonyára legyezgette Rákóczi hiúságát, de magabiztosságát is az a tény, hogy válogathatott a X. Károly Gusztáv által kreált és felkínált királyi címekből is. Ezek az „országgal" hitelesített titulusok - „Kis-Lengyelország, vagy az Elő (Innenső)-Lengyelország, vagy a Keleti-Lengyelország királya, vagy a Halics és Kis-Lengyelország királya, Litvánia hercege"

12 - mindenképpen értékesebbnek és vonzóbbnak látszottak a lengyelek ajánlatával szemben. A lengyel koronát reprezentálni képes Kis-Lengyelország, Mazóviával, Podlasieval kiegészítve, már egy olyan terület-komplexumot alkotott, amelyért Rákóczi hajlandó volt a török fenyegetéséről is megfeledkezni, hajlandó volt Svédország ellenségeivel harcba bocsátkozni. Mintegy féléves huzavona után, december 6-án Radnóton aláírásra került az a svéd-erdélyi szerződés, amely a politikai tervezés szintjén a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaságot eltüntette a térképről, öt „ ország ", de sokkal inkább öt, szuverén és nem-szuverén uralkodó (Svédország, Brandenburg, Erdély, Zaporozsjei Had, Litvánia) egymás között maradék nélkül felosztotta a zsákmányul kiszemelt országot.

21, (A Rzeczpospolita első területi feldarabolása a közfelfogással ellentétben már 1656-ban megtörtént, s nem 1772-ben!) 20 SZILÁGYI Sándor 1891a. II. 184., PUFENDORF, Samuel 1698. 226-227., Uő: 1696. 202. 21 SZILÁGYI Sándor 1891a. 185-186., PUFENDORF, Sámuel 1695. 226., Uő: 1696. 202. 22 SZILÁGYI Sándor 1891a. 185., PUFENDORF, Sámuel 1698. 226., Uő: 1696. 203.; WALEWSKI, Antoni 1868. 4-5. „Caeterum titulo regni sive Minoris sive Citerions sive Orientalis („literioris" nyomdahiba és „Occidentalis" értelmezési hiba „Citerioris-ra" és „Orientalis-ra" javítva - G. S.) Poloniae sive etiam regni Haliciae et dominii Minoris Poloniae, ducis Lithuaniae... se scribere possit,..." 23

GRONDSKI Sámuel 1789. 358.; VELICSKO (WIELICZKO) Szamuil 1848. 273-274.; KOSZTOMAROV Ny. I. 889. 39.; PAVLISCSEV N. I. 1878. 199.; Szilágyi Sándor a Radziwittek országát nem említi. - SZILÁGYI Sándor 1891b. 170.; WIMMER, Jan 1973. 177-178.; GIEROWSKI, Józef Andrzej 2003. 72-73.; ZASKIL'NJAK, Leonid-KRIKUN, Mikola 2002. 182.; CSUHLIB, Tarasz 2005. 95-96. 562