Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

Gyulafehérvárott az alkudozásokat maga Rákóczi György vagy bizalmas tanácsnoka, Kemény János vezette. A tárgyalások mindvégig feszült légkörben zajlottak, a lengyel területek feletti osztozkodások gyakran veszekedésekbe torkollottak. Augusztus végére Kemény János a fegyverbarátság árát még magasabbra emelte. A diplomáciai finomkodásokat félredobva, a svéd követeknek szögezte a kérdést: Tudnia kellene a fejedelemnek, hogy „Carolus Gustavus... dignitatem regiam in Polonia usurpaturus ipse, an eandem in alium translaturus sit?" (A lengyel királyi méltóságot Károly Gusztáv magának megtartja, vagy átengedi másnak?) Ugyanis a kilátásba helyezett Rusz (a lvovi) és Belz vajdaságért nem érdemes kockáztatni a nyugalmas Erdélyt. A királyi címe mellé a Nyugati-Bug folyóig terjedő részekre, Krakkóra és a kis-lengyelországi sóbányák jövedelmére is nyugodtan igényt tarthat a fejedelem - vélekedett Kemény János." Ezt a leplezetlen mohóságot Károly Gusztáv részletes instrukciója sem orvosolhatta. Sternbach, Welling újabb utasításért fordultak uralkodójukhoz. II. Rákóczi György a helyzetet szándékosan élezte ki a végletekig, hiszen szeptember 7-én Gyulafehérvárott az Erdélyi Fejedelemség és a Zaporozsjei Had véd- és dacszövetsége megszületett, Kovalevszkij és Grusa (Hriusza) kozák követek előtt Rákóczi György és Mikes Mihály kancellár a szerződést aláírásukkal és fejedelmi pecséttel hitelesítették.

12 Az okmányok kicserélésére Újlaki László a kozák követekkel együtt a kozák fővárosba, Csigirinbe indult. A kölcsönös barátság kinyilvánításán, a segítségnyújtáson, a közös ellenség elleni együttműködésen kívül a felek a befolyási övezetek kijelölésében is megállapodtak, bár a határok pontos rögzítésétől eltekintettek. Rákóczi György a Zaporozsjei Had felségterületének „ totam Russiam Rubram usque ad Vistulam " (az egész Vörös-Ruszt a Visztuláig) ismerte el.

13 X. Károly Gusztáv október 15/25-én Frauenburgban (ma Frombork, Lengyelország) kelt meghatalmazásával a svéd-erdélyi alkudozások új szakaszába léptek. Az erdélyi fejedelem minden követelését és feltételét elfogadta az egyre súlyosabb helyzetbe jutott király és úgy instruálta követeit, hogy „az egész Rusz vajdaság és a belzi sztarosztaság minden földjével és tartozékával együtt" (in satisfactionem totum palatinum Russiae et Satrapiam Belzensem cum omnibus singulisque suis terris et pertinentiis) átkerülhet Rákóczihoz, de csak akkor, ha a területek hovatartozása Erdély és a Zaporozsjei Had viszonyát nem mérgezi. Soha ne veszítsék szem elől a legfontosabb célt - hangzott a királyi figyelmeztetés -, hogy „a közös ellenséggel szemben" Svédország-Erdély-Zaporozsjei Had koalíciójának kell helytállnia, semmiféle zavaró körülmény nem késleltetheti a közös 11 PUFENDORF, Samuel 1698. 224-225., PUFENDORF, Samuel 1696. 201. 12 SZILÁGYI Sándor 1891a. II. 110-111.; SZILÁGYI Sándor (szerk) 1874. 450-451.; Akti JUZR t. III. SPb., 1861. 546-547.; BANTIS-KAMENSZKIJ 1858. 87-88. 13 SZILÁGYI Sándor 1891a II. 160. 560