Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

Gebei Sándor EGY HIBÁS POLITIKAI DÖNTÉS NYOMÁBAN: II. RÁKÓCZI GYÖRGY ÉS A LENGYEL KORONA (1656-1657) A Rzeczpospolita (a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság) történetében az 1655-1660 közötti éveket a hivatalos történetírás kis északi háborúnak, vagy II. északi háborúnak nevezi, ám a XVII. században keletkezett, s mind a mai napig élő szóhasználat, az „özönvíz" (potop) kifejezés, sokkal, de sokkal érzékletesebben adja vissza a végveszélybe jutott ország sorsát. A potop ti. arra a szituációra utal, amikor a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaságot özönvíz módjára lepte el az ellenség. Északról Svédország és Brandenburg, keletről Oroszország és a hozzácsatlakozott, egykori lengyel alattvaló, a Zaporozsjei Had (az ukrajnai kozákság) szakított le hatalmas területeket a Jagelló-korszak dicsőségéről ábrándozó lengyel-litván állam testéről. A lengyel államiság, az 1569-ben lublini unió révén létrejött kelet-közép-európai nagyhatalmiság került végveszélybe 1655-1656-ra. Svéd és brandenburgi helyőrségek állomásoztak a tengermelléki (pomerániai= pomorzei) és a nagy-lengyelországi városokban (Starogard, Elblaj, Poznan, Torun, Kórnik, Lowicz stb.). X. Károly Gusztáv svéd király (1654-1660) előtt hódolt Varsó és Krakkó, Alekszej Mihajlovics cár (1645-1676) csapatai szállták meg a litván fővárost, Vilnót (Wilnot=Vilniust), Bogdan Hmelnyickij hetman (1648-1657) kozákjai ellenőrizték Ukrajnát Kijevtől egészen Lvovig (Lwowig^'vivig).

1 János Kázmér lengyel király (1648-1668) és a Rzeczpospolita szenátorai ekkorra értették meg, hogy a fenyegető összeomlást csak egyetlen módon, diplomáciai eszközökkel tudják elkerülni. A király és országa a prioritásokban egyetértettek, konkrétan abban, hogy a svédek elleni háborút mindenáron folytatniuk kell, mert az 1621-1629-es I. északi hábo1 WIMMER, Jan 1973. 158-178. (Przeglad operacji), - X. Károly Gusztáv és két alvezérének (Arvid Wittenberg, Magnus Gabriel de la Gardie) parancsnoksága alatt 1655-ben mintegy 34 ezer főből álló hadsereg (svéd, finn, livón) zúdult a Rzeczpospolitára, ideszámítva a 294 ágyú, 5 mozsár kezelését végző tüzéreket is. 1656 tavaszára ez a létszám a kapitulált és átállt lengyelekkel, litvánokkal kiegészülve kb. 57 ezerre duzzadt. - Uo. 132-133., 158-159.; MACZAK, Antoni 2004. 177-195. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 555