Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

rúban elvesztett Livónia (Riga) csak lengyel győzelem esetén szerezhető vissza. Tehát a lengyel diplomácia elsődleges feladata az volt, hogy egy svéd-brandenburgi koalícióval háborúzni képes ligát hívjon életre. Másodlagosan pedig az, hogy akár területi (Ukrajna rovására tett) engedmények árán is fegyverszünetet csikarjon ki a cártól. Ezeknek a céloknak és sorrendiségeknek megfelelően indult meg az összehangolt diplomáciai offenzíva, miközben a svéd-lengyel viaskodás egy pillanatra sem szünetelt. A lengyel meghatalmazottak a háborúba bekapcsolható valamennyi felnél jelentkeztek. Első útjuk Bécsbe és Gyulafehérvárra vezetett. Azért ide, mert III. Ferdinánd német-római császártól (1637-1657), a katolikus uralkodótól János Kázmér nemcsak remélte, hanem el is várta koronájának, katolikus országának a megmentését. Ebből az alapelvből kiindulva, azon kívül, hogy katonai és pénzügyi segítséget kért a császártól, még diplomáciai közvetítésére is igényt formált Brandenburg, illetve Oroszország vonatkozásában. A Vasa (Waza)-dinasztiabeli lengyel király elképzelése szerint III. Ferdinánd császár „visszaparancsolhatja" brandenburgi választófejedelmét, Frigyes Vilmost (1640-1688) X. Károly Gusztáv mellől, a lengyel-orosz konfliktus elsimításában pedig mediatori szerepet vállalhat. Gyulafehérvár, vagyis П. Rákóczi György erdélyi fejedelem, mint ahogyan 1653-ban katonailag segített a lengyeleken, úgy most 1656-ban is megismételhetné a baráti, jószomszédi gesztust. Mit ajánlott cserébe a király és a Rzeczpospolita? Katonai és/vagy diplomáciai közreműködésééit anyagi kompenzációra (lengyelországi bevételi források lekötésével) számíthatott Bécs, továbbá a János Kázmér király halála utáni királyválasztáson egy Habsburg jelölt támogatására kötelezte (volna) el magát Varsó. II. Rákóczi György előtt is a lengyel koronát csillantották fel a lengyelek, kezdetben (már 1655-ben!) a fiának (I. Rákóczi Ferencnek), aki egyébként már 1654-ben lengyel indigenátust kapott a lengyel szejmtől az 1653-as erdélyi segítségadásért. Maximális ajánlatként II. Rákóczi György választott királysága került szóba a tárgyalásokon. A delegátusok magának a fejedelemnek kínálták a koronát, pontosabban a rex electus (választott király) címet, ami ténylegesen csak az illúziókeltéssel volt egyenlő. Hiszen például a rex electus (II. Rákóczi György) a rex coronatus (János Kázmér, a koronázott király) életében be sem tehette a lábát Lengyelországba. Végeredményben azt kell mondanunk, hogy a lengyelek művészi fokra fejlesztették tárgyalási technikájukat, mert olyan árut bocsátottak alkura, amelynek csupán látszatértéke volt. Ugyanis a Rzeczpospolitában, ebben a különleges országban, a király és a rendi országgyűlés (a szejm) kölcsönösen egymástól függött, egyik a másik beleegyezése nélkül nem gyakorolhatta a hatalmat, érvényes döntést egyik fél sem hozhatott a másik akarata nélkül.

2 Feloldva és alkalmazva 2

WISNER, Henryk 1978. 193.; JASIENICA, Pawel 1992. 26.; KUTRZEBA, Stanislaw 2001. (Reprint) 140-144., 177-186.; MICHALSKI, Jerzy 1988. 852-853.; Ld. még BARDACH, Juliusz 1985. 106., 113-115. 556