Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Lovas Kiss Antal: A lokális társadalmakban élő egyéni gazdálkodók termeléséhez fűződő viszonyának változása az Európai Unióban
A termeléshez fűződő viszony változása az Európai Uniós csatlakozás lényegi eleme. Előzményei a szocialista érában gyökereztek, a legjelentősebb átalakulás egyike a kollektivizálást követően megváltozó gazdálkodási szisztéma. A nagyüzemi gazdálkodással megjelenő tudás nem hagyományokon alapuló, az idők folyamán kiérlelt tapasztalatokon nyugvó, a lokális térség aktuális szükségleteihez igazodott termelési mód volt. Sokkal inkább kísérleti úton létrehozott ismeret és technológia. Használatának lényege nem az adottságokhoz való alkalmazkodás, hanem a technológia működtetéséhez alakított, átformált környezet volt. Mégis a szocialista érában kialakuló háztáji termelés a XX. század második felében átmentett valamit a hajdan volt paraszti gazdálkodói stratégiákból. A szocializmusban a személyes döntéshozatal köre jelentősen csökkent, többnyire a háztáji gazdaságokba szorult vissza. Az átformálódott eszközhasználat és termelési mód ellenére mentalitásbeli jellemzői alapján a háztáji gazdaságban felismerhetők a paraszti normák és értékrend egyes elemei, mint a saját munka kalkulálatlan volta, vagy a kiváró, az új jelenségektől idegenkedő, óvatosan változtató magatartás. Amennyiben a jelenségeket folyamatjellegükben kívánjuk megragadni, hangsúlyoznunk kell a hagyományok permanens változását is. Ebből következően a néprajzi kutatás számára már az 1989-ben megkezdődött rendszerváltozás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a falvakban élő gazdálkodók, nem térhetnek viszsza arra a korábbi lét és technológiai síkra, ahol 40 éve irányt változtattak. Ugyanakkor a ruláris térségben élő (különösen idősebb nemzedék számára) a kilencvenes évek elején gyakran felmerülő, reálisnak tűnő elképzelés volt, hogy visszakapott földjeiken a gazdák két lóval, ekével, kapagéppel onnan folytathatják a termelés, ahol a szocialista éra előtt abbahagyták. Ezt a nyilvánvaló illúziót erősítette, hogy az első szabad választások koalíciós kormányainak parasztpártjai a II. világháború előtti gazdálkodási rendszert, az individuális kisparaszti életformát igyekeztek visszaállítani népszerűségük növelése érdekében. így akkoriban a kisüzemi gazdaságok felfutása volt várható (akár a nagyüzem mellett, akár helyette), tehát joggal merült fel a kérdés: mivé válnak a korábbi tsz dolgozók? Újra parasztságról esetleg utóparasztságról beszélhetünk, vagy nyugati mintájú farmerekké alakulnak a gazdálkodók? A gazdasági útkeresés értelmezése, értékelése során ambivalens vélemények hangzottak el, egyesek a „hagyományos paraszti kultúra" teljes eltűnésére hívják fel a figyelmet, mások új esélyt látnak a rendszerváltozásban, amely - véleményük szerint - „helyre állítja a szocializmussal kizökkent időt". Mindenesetre hamar láthatóvá vált, hogy az új típusú vállalkozói réteg mentalitásában, gazdaságszervezési módjában markánsan különbözik a korábbiaktól. 3 Már a kilencvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy nem merev szabályszerűségek mentén szerveződnek a gazdálkodói tevékenységformák. A rendszer3 KISS Antal 2002. 89-108. 478
