Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Lovas Kiss Antal: A lokális társadalmakban élő egyéni gazdálkodók termeléséhez fűződő viszonyának változása az Európai Unióban

váltást követő gazdálkodói struktúra egyik fontos sajátossága éppen a sokszínűség. A XXI. század elején az egyes települések tájegységek fejlődésének irányától és fokától függően egyszerre találhatók meg a tsz dolgozók és a paraszti, utóparaszti

4 jellemzőkkel bíró kisüzemi termelők. Magyarország, mint a volt szocialista országok többsége, többnyire a kormánykoalíciókban résztvevő kis parasztpártok vagy más jobboldali pártok javaslatára a régi tulajdonosoknak, illetőleg azok örököseinek történő teljes vagy részleges földvisszaadást vagy visszajuttatást (nálunk részben kárpótlási jegyek ellenében) választotta a privatizálás elsődleges technikájaként. A rendszerváltást követő magyar agrárreform azt feltételezte, hogy az egykor volt tulajdonosok örökösei a mai kor lehetséges gazdálkodói. Figyelmen kívül maradt azt a tényt, hogy a volt tulajdonosok jelentős része városi polgárrá vált és a földhöz való visszatérést ezek jelentős része presztízs vesztésként élte volna meg. Nem értettek a gazdálkodáshoz és nem is kívántak gazdálkodni, hacsak a munkanélküliség rá nem kényszerítette őket. így a mezőgazdasági földterület számottevő része külső, nem gazdálkodó tulajdonosokhoz került, akik bérbe adják földjüket a gazdálkodóknak. Az eladást rendszerint elhalasztották, magasabb földárakra várva. Az agrárreform következtében a földtulajdon felaprózódott, a termőföld egy része kihasználatlanná vált. Szerencsétlen lépés volt, hogy az agrárreform mesterségesen, felülről szervezet, folyton megváltozó szabályrendszerrel gátolta a birtokviszonyok formálódását, miközben életképes új formákat nem ajánlott. így a rendszerváltozással bekövetkező tulajdoni szerkezetváltás, konfliktus forrásává lett, ami az ezredfordulóra megosztotta a korábban homogén érdekeltségű agrártársadalmat. A tulajdonosok tőkeszegényeké, elszigetelteké, a termelők üzleti kapcsolataikban kiszolgáltatottakká váltak.

5 A piaci lehetőségek véletlenszerűek és alkalmi jellegűek voltak. A korábban költségesen megépített mezőgazdasági épületek, öntözőrendszerek karbantartás hiányában fokozatosan tönkrementek. A termékek piaci értékesítése egyre nehezebbé vált, az árak kiszámíthatatlanul ingadoztak. Az agrárium szereplőinek körében a bizonytalanság vált jellemzővé.

6 Az elhúzódó agrárkáoszt a pártpolitika leegyszerűsítve a családi gazdaság kontra nagybirtok ellentétre redukálta. A parasztság életvitelének alapvető átalakulása miatt a család, mint a gazdálkodásnak keretet adó legkisebb egység munkaszervezeti forma szerepe megváltozott.

7 Az oktatási idő megnövekedésével a fiatalok munkába állása későbbi életkorra tolódott. A nők munkavállalásának elterjedésével számukra gyakran csak kényszerpá4 BALI János 2005. 5 DANCS László 1999. 291. 6 MÁRTON János 1999. 278-279. 7 SZABÓ László 1997. 120-121.; 134-142. 479