Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

Honda Patakán, 12 ahol a már említett Slem nemes família a XVIII. szá­zadban is irtással bővítette telkeit, oly nagy mértékűvé vált az irtás, hogy majdnem erdő nélkül maradt a falu. Mintegy 30-40 évvel korábban - tehát az 1760-as években - már kipusztítottak négy erdőt, hozzá irtottak az utób­bi 20 esztendőben kettőt, s az 1790-es évektől megkezdték hat újabb erdő kiirtását. A folyóparti településeken, pl. Szelnyitzén 13 rengeteg fát vágtak ki a víz elrekesztéséhez, malomgátnak. Itt a falu és Lápos között három erdőt teljesen kiirtottak a nemesek, és helyükön telkeket alakítottak. Négy erdő helyét kaszálóra változtatták, 25 erdős területen pedig elszórt foltokban vé­geztek foglalásokat és fakivágást. A megkérdezettek elmondták, hogy az irtások helyén „rengeteg, roppantott Bükkös, Makkos, Epületekre való gyönyörű fákkal gazdag Erdők voltak; mellyeknek szépségeket, szélesenn kiterjedett nagyságokat alig lehet csak mondaniis". 14 Az erdőkben, amíg ki nem irtották több ezer sertést makkoltattak. A szelnyitzeiek közül többen az irtás módszeréről is beszámoltak. Bogye Györgye 15 például 20 évvel az összeírás előtt kezdett a munkához, szakaszokban irtott. A család több tagjának szántói mellett lévő irtásban az összeírás idején némely nagy épületekre való fák még álltak, bár gyökerük­től már elvágva kiszáradásra voltak ítélve. Bogye Filip irtásáról irták, hogy „rész szerint még most is fenn állnak benne a fejszékkel körül kerített el­száradott szálak". 16 Bogye Angyel az összeírás előtt mintegy 22-23 évvel foglalta, és részben már kiirtotta az erdőt „résszerént pedig még mind ed­dig elé fenn állanak benne a töveknél tett kemény bé rovások miatt el szá­radott nagy fák". 17 Bogye Márk az összeírás előtt 12 évvel kezdett az irtás­ba „annak utána következő esztendőkben a' szép épületekre alkalmatos fá­kat rakásra, egymás hátára le ontván kiis irtatott rész szerént, rész szerént pedig még erdős". 18 Foglalt területéről megállapították, hogy, ha kiirtja be­levethet háromköbölnyi magot. Az irtás tehát úgy történt, hogy elvágták a gyökereket, minek követ­keztében a fa kiszáradt. A viszonylag kevés fáradtságot igénylő erdőirtási módszert nem csupán Szelnyitzén, hanem a többi 17 helységben is gyako­rolták. A nagyobb területekről több generációra terjedő időbe tellett, amíg 12 KM. Könyvt. i. m. 1251-1252. 13 KM. Könyvt. 5359/П. 5-9.; 165-170. 14 KM. Könyvt. 5359Я1. 165. 15 KM. Könyvt. 5359Я1. Szelnyitze 4. sorsz. 16 KM. Könyvt. uo. 10. sorszám 17 KM. Könyvt. uo. 12. sorszám 18 KM. Könyvt. uo. 7. sorszám 46

Next

/
Thumbnails
Contents