Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

a körbe vagdalt fák teljesen kiszáradtak, és helyüket kitisztították, szántás­ra alkalmassá tették. Az erdőirtás kiszárításos módszerét alkalmazták Butyászán is. Nemes Mik Dumitru 19 egyik irtását két éve kezdte: „a gyönyörű szép erdőt rész szerént tápláló gyökerétől meg mettzette, rész szerént le ontotta", amikor már kaszált közötte. A körülkerítést „mostskolásnak" is nevezték. Többek­nél olvasható, hogy kezdvén a szép erdőt motskolni, fejszékkel körül kerí­teni. Az irtott helyen azután új sessiokat alakítottak, ahová pajtákat majd házakat építettek. Voltak, akik csak megjelölték a foglalást s azután évekig, évtizedekig álltak a fák „meg mutskolva", amíg végre kiszáradtak, maguk­tól kidőltek. A kidőlt fa tönkje, tőkéje további esztendőkig tanúsította, haj­dan ott erdő állott. A butyászai nemesek hadnagya Drágos Ursz 20 pl. egymaga akkora te­rületet foglalt és irtott ki, hogy az, mondották: elégséges egy közönséges Kővár-vidéki nemes táplálására. Az irtáson már szántó, gyümölcsös, ken­derföld és szőlő is volt, de a gyümölcsösben még fennálló vastag, az erdő­ből megmaradt szálas fák is álltak. Az erdőirtásnak a Kővár-vidékihez hasonló kiszárításos módját ismer­ték és gyakorolták a hozzá közeli Bereg vármegyében is. A vármegye 1791-ben kiadott rendelkezésében 24 pálca büntetést helyezett kilátásba azok számára, akikről tapasztaltatik, hogy „a valóságos Erdőben vagy kö­rülnyakalja, vagy le-vágja, vagy meggyújtja a fát". 21 Takács Lajos a göcseji szegekből közölt példákat a kiszárításos irtási módszerről. Takács az aszalás, a kerítés, a keringetés kifejezések jelentését magyarázza, s bizonyítja, hogy az aszalás valójában a kiszárítást jelenti. A kerítés vagy keringetés pedig a fa kérgének körbevágása, gyűrűzése. A te­vékenység során a fa kérgét, nem messze a gyökértől, de már a törzsön kör­ben lefejtették, s hagyták, hogy lassan kiszáradjon. Takács Lajos Németfa­luból közölt 1759-ből származó példájában olvashatjuk: azok a fák, ame­lyeket megaszaltak, a tövükből kidüledeztek. 22 A körülnyakalás, és az aszalás hasonló módszer lehetett a Kővár-vidé­ken szokásos gyökerek elmetszéséhez. A fa kérgének körbe vágása vagy a gyökerek elmetszése egyaránt a fa kiszáradását okozta. A kiszáradt fa ma­gától kidőlt. Erre utal összeírásunkban a több helyen leírt „egymásra ontván a szép szálast,, megjegyzés. A módszer nyomán valószínűsíthetjük, hogy a 19 KM. Könyvt. 5359/1. Butyásza 18.sorsz. 20 KM. Könyvt. 5359/1. Butyásza 34.sorsz. 21 CSISZÁR Árpád 1998. 147. 22 TAKÁCS Lajos 1964. 504. 47

Next

/
Thumbnails
Contents