Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

Mindazonáltal vidékünkön a közföldnek tekintett erdők irtása nem csökkent, különösen nem az irtásföldekkel sessióikat gyarapító egytelkes nemesek körében. Az 1791. XXVI. te. kimondta, hogy a földesúr ellenszolgáltatás nélkül elveheti jobbágyától az engedély nélküli irtásföldet, sőt az engedéllyel irtottat is. Ez utóbbi irtásért, ha azt a jobbágy hét évnél kevesebb ideig használta a földesúrtól kártérítés járt. A Kővár-vidéki nemesi közbirtokosok azonban nem vonatkoztatták magukra a törvényt, részben, mert aligha ismerték, részben, mert nemesi jussuknak tartották a közföldek - ideértve az erdőt is szabad használatát. Az 1791. XXX. te. ugyan kimondta a földesúr kizárólagos jogát az erdőre, ami a gyakorlatban az engedélyhez kötött fakivágást jelentette, de a törvény után sem módosult az addigi felfogás és szokás. 1803-ban - a már említett összeírásban - a 18 település nemesi közbirtokosainak irtásai több mint 7442 köbölnyi területre terjedtek, ugyanekkor ősi szántóik összes területe 5564 köbölnyi volt. Tehát jelentősen több volt az irtásföldjük, mint az eredeti telki szántók területe. Kaszálóikat szintén nagymértékben gyarapították erdőirtással, de itt arányaiban az irtáskaszáló volt kevesebb. A 2116 szekérnyi termésű kaszáló mellé 1661 szekérnyit irtottak. Természetesen a megoszlás településenként változó volt. Az általam vizsgált települések a Lápos és Berszó folyók mentén fekvő: Hidegkút, Magosfalva, Hosszúfalva, Kis Fentős, Remete, Berkeszpataka, Butyásza, Somkút, Jéder, Törökfalva, Gaura, Fringfalva, Szenyitze, Preluka, Kis Berszo falvak és Berkesz mezőváros, valamint a Szamos déli-középső szakaszán fekvő Honda és Honda Pataka.

9 Az irtást némelyik közbirtokosnak még a nagyszülei, sőt a dédszülei kezdték. Nem minden irtás megkezdésének idejére emlékeztek, ahogyan vallomásaikban előadták: „időnk felett esvén annak ki-irtása".

10 Azaz még a megkérdezett elődei kezdték meg az irtást. Berkeszpatakán 12 bükkös erdőt neveztek meg, amit teljesen kiirtottak. Butyászán visszamenőleg 25 évre, némelyeknél 30 évre emlékezve sorolták fel az irtással nyert szántókat, kaszálókat. Annak ellenére, hogy évtizedekkel régebben történt az erdőfoglalás „serény munkájok

11 fáradozások mellettis fenn álló Nagy Élő fák törzsökök arra mutatnának, hogy azok nem rég kezdettek míveltetni, használtatni, Erdők, mégpedig roppantott Erdők lévén azokbann az Hellyekben". Az irtások helyén hajdan mindenütt fiskális erdők voltak. 9 Tekintettel arra, hogy a nevezett települések napjainkban Romániában találhatók, itt közlöm mai román nyelvű nevüket: Vidacut, Mogoçeçti, Satulung, Fintesu Mic, Remetea Chioarului, Berchezoaia, Buteasa, Çomcuta Mare, ládára, Buciumi, Gaura Sângelui, Frâncenii de Piatrà, Sälnita, Preluca, Bârseuta, Bérchez, Ileanda, Dolheni. 10 KM. Könyvt. 5359Л. 361-364. 11 KM. Könyvt. i. m. 524-527. 45