Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

P. Szalay Emőke: Gránátalmás bokormotívumok a tiszántúli úrihímzéseken

levélke, amely mintegy kettéosztja a teret, bár itt a pettyek mellett két kis bimbó is látható. A szárakról itt is újabb kis bimbók ágaznak ki, de figyelmet érdemlőbbek a gránátalmák közötti körteszerű elemek, amelyek a tiszavidi gránátalmák belsejé­re emlékeztetnek. 10 A két bokormintát összehasonlítva, a tiszavidi kevésbé tömött, ezt érezzük harmonikusabbnak, áttekinthetőbbnek, arányosabban szerkesztettnek, a három gránátalma és a két levélpár kiegyensúlyozott egységet alkot. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a zárt gránátalmák héját díszítő min­ta befelé fordulását László Emőke erdélyi jellegűnek véli, amely véleménye sze­rint a XVIII. században alakult ki. 11 A XVIII. század elején adományozott borsod megyei, hangácsi terítőn látha­tunk belül fogazott héjazatú gyümölcsöt, amely már jobban szétnyílt állapotú, tu­lipánszerű. 12 Egy ugyancsak észak-magyarországinak meghatározott, XVII. század köze­pére datált párnavégen láthatjuk ugyanezt a két motívumot, a belül fűrészes héjú gránátalmát és a körtét. 13 Ezek az előbbi erdélyi jellegzetességre vonatkozó megállapítással szemben azt erősítik, hogy a tiszavidi terítőn megjelenő minta inkább a felvidéki hímzések­kel mutat rokonságot. A milotai egyház úrasztali térítőjén az arany szállal és rózsaszín selyemmel ké­szült minta szintén a jobbra hajló csoport­ba tartozik. A karéjos levelek közül induló ágak alkotta mandorlában már a jellegzetes pettyezés látható. A három gyümölcs mel­lett három kis ágat hímzett a készítő, ket­tőn kis rózsa, a harmadikon csak levelek ülnek. A szerkesztés finomságát mutatja, hogy a legszerényebb ágacska a két gránát­alma közötti térbe került, ez a készítő kivá­ló érzékét mutatja, hiszen itt túlzott lett volna egy hangsúlyosabb mintaelem. A bokron ülő gránátalmák a gyümölcs újabb változatát képviselik. A héjazat szétnyílt állapotban, egészen elvékonyodva távolodik el a belsejétől. A sziklevelek teljesen elveszítették jellegüket, két kac­3. kép. Milota. 10 TORANOVA, Eva 1984 ПО. 80. kép. Ez is református úrasztali terítő Safarikovo Tornallyai János és Szemere Kata ajándéka 1739-ből. 11 LÁSZLÓ Emőke 2000. 24. 12 POCSAINÉ EPERJESI Eszter 1992. 11. Ezt Máriássy Mária adományozta a hangácsi ekklézsiá­nak 1726-ban. 13 V. EMBER Mária 1980. 23. kép. 426

Next

/
Thumbnails
Contents