Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szabó László: Egy jellegzetes jászsági étel kaukázusi gyökereiről dzükka és vajalja

tekintve megegyezik. Ha pedig egy-egy szakterületet vizsgálunk meg, azt látjuk, hogy a vélemények szintén csak a részletekben térnek el. Az egyezés a néprajzi leírások terén, mint megfigyeltük többnyire onnan ered, hogy a régebben feltárt és összegyűjtött anyagot nem mindig gyarapítják, hanem egymástól veszik át. Igazak ezek a megállapításokra is. V. F. Miller, M. M. Kovalevszkij kortársként dolgozott a múlt század második felében. Szoros kapcsolatban álltak, anyagukat megküldték egymásnak. Szinte együtt tárták fel az alapokat. Ugyanekkor élt nagy nemzeti költőjük K. Hetagurov, aki amellett, hogy népszerűsítette a két tudós oszétek eredetére vonatkozó eredményeit, maga is kutatott, gyűjtötte a néphagyományokat. Nagy szerepe volt abban, hogy ezek az oszétek körében ma általánosan ismertek. A XX. században V. I. Abajev és N. J. Marr nyelvészek foglalkoztak az oszét nyelvvel, és annak más kaukázusi nyelvekkel való kapcsolataival. Az általuk fémjelzett idősebb generációhoz néprajzosként csatlakozott az egy nemzedékkel fiatalabb A. H. Magomedov és B. A. Kalojev. Jelentős új néprajzi anyagot gyűjtöttek, amely az addigi megállapításokat hitelesítette, részleteiben is kimunkálta. Nemcsak az oszétek, de a velük szomszédos népek anyagát is alaposan ismerték (abházok, balkárok, csecsének, grúzok). Később B. A. Kalojev professzor fiatal tanítványa V. Sz. Uarziati is jelentős eredményeket mutatott fel. Az oszét fővárosban élő orosz régész, V. A. Kuznyecov professzor kutatásai pedig egészen Magyarországig vezettek. Selmeczi László több jászsági ásatásán is részt vett. De személyes és hivatalos kapcsolat alakult ki a szolnoki és jászsági kutatók és az említett oszét néprajzkutatók között is. Az egy időben dolgozó illetve az egymást követő kutató nemzedékek adatainak eredetisége vagy átvétele ezért számunkra is eléggé világosan felismerhető. A bennünket érintő ételfajta leírását ezek a szerzők természetesen egymástól is ismerhették és ismerték is, de maguk is összegyűjtöttek anyagot különböző területekről. Mindegyik szerző más-más összefüggésben említi az ételt: a táplálkozással, gazdálkodással, juhtartással, védőszenttel összefüggő rítussal kapcsolatos vonatkozásait emelve ki. Készítési módját mindnyájan leírják. Jelen írásunk a dzükkát, az oszétek egyik jellegzetesnek tartott ételét mutatja be és keressük esetleges jászsági kapcsolatait. B. A. Kalojev az oszétek néprajzának monográfusa kedvenc és csak az oszéteket jellemző ételként így írja le a dzükka készítési módját:

10 „Régen, amikor a hegyekben az állattenyésztés volt a gazdálkodás egyetlen ágazata, a tejtermékek túlsúlyban voltak a többi táplálékhoz képest. A legelterjedtebb tejtermék a juhsajt volt. Felkerült az asztalra előétel formájában, készítettek belőle pirogot, de ugyancsak kedvelt volt az oszétek kedvenc nemzeti étele a dzük10 KALOJEV, B. A., 1979. 166. 413