Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bődi Erzsébet: A hétköznapok étkezési szokásai Gömörben

Reggelizni - ranajky - városiaknál szokás. Afristikélés azt jelenti, hogy valamilyen kiadós főtt meleg ételt esznek: pl. a leggyakrabban brindzás haluskát, ritkábban, az idősek kedvéért készített kásaételeket, melyet rendszerint forralt tejjel fogyasztanak. Tejben főtt rezanki (tészta) szintén kedvelt étel, de gyakran eszik a tejjel leöntött főtt burgonyát is. Amennyiben a családtagok közül valaki nem szerette ezeket a meleg ételeket, akkor száraz kosztot választott, s ilyen esetben ő már nem fristikélt, hanem reggelizett. Csak nehéz, mások segítségével végzett munkák idején fogyasztottak kenyeret és szalonnát fristikre, frustikra. Ilyenkor munkába indulás előtt elmaradhatatlan volt a pálinka kínálása, ezt követte a kenyérből és szalonnából álló kicsiny fristik. Később, másfél-két óra múlva a gazdaasszony vitte ki a határban dolgozóknak (pl. szénát kaszálóknak) nagyfristiket, amely kiadós derelyéből (pirohy) állt, vagy ehhez hasonló gazdagon ízesített, kifőtt meleg tészta ételből. A vacsorára - vagyis hagyományos napi rendben a második étkezési alkalomra - burgonya ételeket főztek vagy sütöttek. A sós vízben főtt burgonyát leönthették tejfeles aludttejjel. Máskor sült szalonnadarabokkal ízesítették, következő alkalomra hintettek rá brindzát. Ekkorra főzték régen a savanyú leveseket, a bab-, a káposzta- és a darasűrű ételeket. Ennek a második étkezési alkalomnak az ételféleségeit jobban variálták, mint az elsőét. Amikor a déli ebédelés általános szokássá vált, akkor elsőnek a levesek kerültek a déli étkezési alkalmakra. Az ebédfőzés csak a 60-as évektől, az egyéni gazdálkodás megszűnése után vált általánossá. Ezt megelőzően száraz kosztot ettek: magában kenyeret, kenyeret brindzával, aludttejjel, esetleg szalonnával, főtt burgonyát vajaljával. Az egyéni gazdálkodás idején délidőben főleg tavasszal és nyáron mindenki a határban dolgozott. Ebédfőzéssel nem bajlódtak. Magukkal vitték a főtt ételt, ha delet harangoztak, akkor megették. Ha nem száraz ételeket pakoltak el, akkor általában savanyú, napon nem romló ételekkel csillapították éhségüket. Az északi régiókban nagyon ritkán, de előfordult, pl. takaráskor és csépléskor, hogy a három főétkezés között még olovrantot, uzsonnát is kínáltak a nehéz munkát végzőknek. Olovrantra kenyeret, brindzát vagy szalonnát szántak. Evés után pálinkát ittak rá. A hosszú útra kelő fuvarosok napközben magukkal vitt bugacot ették vagy jobbik esetben kenyeret brindzával. A szállásokon tartózkodó pásztorok főleg urdával és zsincsinával (zincina) táplálkoztak és kenyérrel. A kenyérellátásukról a juhos gazdák gondoskodtak. Fizetségük ugyanis rendszerint természetbeli juttatásokból állt, aminek egyik tétele kenyér volt. A napi étkezési rend és az étrend a magyarországi gömöri falvakban az előző modellhez viszonyítva sokkal változatosabb képet mutat. A falvakban lakók körében észrevehető különbség mutatkozott vagyoni helyzettől függően. Az 404