Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bődi Erzsébet: A hétköznapok étkezési szokásai Gömörben

Nagyon érdekes, hogy a még meglévő szokások alapján nyomon követhető a déli étkezés kialakulása. A határban, az erdőben dolgozók mindig vittek magukkal ételt. Nagyon gyakran a früstökből megmaradottat vagy száraz (hideg) kosztot: a hegyvidéken kenyeret és brindzát, a magyarok lakta falvakban kenyeret és szalonnát. A nehéz fizikai munka közben meg is éheztek az emberek. A magukkal hozott élelmet viszont nem akkor vették elő, amikor a munkában elfáradtak, vagy netalán megéheztek, hanem amikor meghallották a déli harangszót. A templom harangjára abbahagyták a munkát, a római katolikus vidékeken keresztet vetettek, magukban elmondtak egy imát, és ezután jogosnak érezték, hogy megpihenjenek, mialatt elővették azt, amit magukkal hoztak, s hozzákezdtek enni. A déli harangszó szabályozó, kijelölő jelzéssel volt munkavégzésükre és az ebéd elfogyasztásához. Az otthon levők, mivel ők később früstököltek, harangszóra nem mindig ebédeltek. Ha az évszakokat vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy Gömör északi régióiban nyáron, a déli vidékeken pedig télen nem főztek rendszeresen ebédet. A munkavégzés rendje, helye és a nappalok hossza befolyásolta a déli étkezést. Ha a déli ebéd és a másik két étkezési alkalom, a früstök és a vacsora ételeit hasonlítjuk össze, akkor az utóbbiak voltak jóval összetettebbek és táplálóbbak. Hétköznapokon ebédkor ritkán ültek asztalhoz. Állva ettek, az evésre szánt idő is rövid volt. Az ebédelés története még szorosabb kapcsolatban van a vasárnapi életritmussal, mint a déli harangszóval. A vasárnapi ebéd mindig kiemelkedett mind minőségben, mind az ételfogások számában. Ezt az ebédet már asztal mellett, az étkezés iránti tisztelettel, időt nem sajnálva, családi körben kellett megülni úgy, hogy mindenkiben valamilyen megelégedést váltson ki. A napi háromszori étkezés

12 elterjedését és megszokását végül a hagyományos paraszti közösségeken kívüli körülmények véglegesítették, az ipari munkahelyek és közintézmények, a szervezett foglalkoztatások munkarendje. Az alkalmazottak, a munkahelyeken foglalkoztatottak az ebéd, az ebédidő fogalmát, mint alapvető emberi jogokat ismerték el, fogadták el és tartották számon. Ehhez formálisan is igazodott a falusi hagyományos paraszti hétköznapi étkezési rend, háromtagúvá vált. Ez a természetes folyamat a XX. század második felében mindenhol kiteljesedett, különösen a szabályozott szocialista rendszerű társadalmi viszonyok közepette. A rendszerváltás után az egyén szerepének kiszélesítésével, a munkarend megváltozásával újból felborult a reggeli, ebéd, vacsora szabályszerűsége. Gömör vármegye északi (Murány és környéke) és déli (magyarországi falvak) régiója közül az archaikusabb étkezési rend északon rögződött. Murány környéki településeken, így Nagyrocén, Kisrőcén, de még Jolsva melletti falvakban is egységesen fristikélnek. 12 KISBÁN Eszter 1984. 384-399. 403