Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Hála József: Pajor István leírása a palóc „venségség”-ről 1845-ből

Hála József PAJOR ISTVÁN LEÍRÁSA A PALÓC „VENDÉGSÉGÉRŐL 1845-BŐL „A »vendéssíg« (vendégség: búcsú) apalócz legvígabb napja s ekkor, mint neve is mutatja, amúgy is szíves vendégszeretete nem ismer határt."

1 A Frankenburg Adolf által szerkesztett és kiadott, s például Bajza József, Czuczor Gergely, Erdélyi János, Petőfi Sándor műveit is közlő „irodalmi divatlap", az Életképek

2 Életképek címet viselő rovatában egy Falusi vendégség című „életkép" jelent meg 1845-ben.

3 Szerzője, az ambiciózus, irodalmi babérokra pályázó, fiatal vidéki ügyvéd, Pajor István, ebben a szatirikus hangvételű elbeszélésében az evés-ivást, mulatozást nagyon kedvelő magyarság e „nemzeti hajlamát'

4 „az évenként minden magyarhoni faluban előfordulni szokott vendégségek"

5 bemutatásával szándékozott illusztrálni, mégpedig saját palócföldi megfigyelései alapján. A népnyelvi kifejezésekben gazdag mű a templombúcsúhoz kapcsolódó palóc szokás, a már Szeder Fábián 1819. és 1835. évi klasszikus, gyakran idézett cikkeiben is megemlített vendégsége részletes leírása, amelynek keretében a szerző a 1 FARKAS Pál é. n. 156. 2 Az Életképekre részletesebben lásd: T. ERDÉLYI Ilona 1979. 3 PAJOR István 1845. 4 PAJOR István 1845. 177. 5 PAJOR István 1845. 178. 6

, JSstuók bácsim IIa neniémveü szomorou hírt hozott Nyiékröü Jakabiék Matyisrou, hogy iéppen mikou ott leszuátak a' szekerröü, akkou húzták meg neki a' csendítüőt, iés iézibe meg is haut a' petüőcsbe. Most keserüőségibe mind a' kettüőt fogja a' hideg. Pegyi minek rínak iérte, hisz miég iét, csak ett, itt, paskortuáskodott, iés a' Szëntëgyhuazba a' szoros Misén iés a' Könyörgiésen biczköüt; azié Szentsuága üőt a' kaleduába is zuáratta, pegy Vendiégsiégkou. (Istók bácsim Ilona nénémmel szomorú hírt hozott Nyékről Jakabék Mátyásról, hogy éppen mikor ott leszállottak a' szekérről, akkor húzták meg néki a' lélek harangot, és izében meg is halt a' patécsban. Most keserűségében mind a' kettőt leli a' hideg. Pedig minek sírnak érette, hiszen míg élt, csak evett, ivott, nyalánkodott, és a' Szentegyházban az öreg Misén, és a' Könyörgésen szundikált; azért Szentsága őtet a' kalodába is záratta, pedig Vendégségkor.)". Lábjegyzetben: „Búcsúkor, Templom napján." „Vendiégsiég, vendégség; búcsú, templom napja." (SZEDER Fábián. 1819. 31-32., 40., lásd még: SZEDER Fábián 1835. 22-23., 33.). Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 375