Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Hála József: Pajor István leírása a palóc „venségség”-ről 1845-ből

nők korabeli hétköznapi és ünnepi viseletét, a lakóházat és annak berendezését, a háztartási eszközöket, valamint az ünnepi ételeket is bemutatta. Pajor elbeszélése megbízható, a népnyelvkutatás és a néprajztudomány számára egyaránt forrásul használható írás, Kresz Mária szavaival: „A szórakoztató, novellisztikus hangnem ellenére a leírás részleteiben annyira reális, hogy feltétlenül hitelesnek fogadjuk el. "

7 Tótlipcsei Pajor István 1821. május 20-án a Hont vármegyei Alsónyéken

8 született régi középnemesi családban. Tanulmányait szülőfalujában, Szemeréden és Szászdon kezdte meg, majd Korponán (elemi iskola és piarista gimnázium, 1830-1834), Selmecbányán (evangélikus líceum, 1834-1836) és Pozsonyban (evangélikus líceum, 1836-1839) folytatta. Jogot Pozsonyban, illetve Losoncon (1839-1840) tanult, 1842-ben tett ügyvédi vizsgát. Kezdő ügyvédként rövid ideig Pesten tevékenykedett, majd 1843-tól 1846-ig szülőfalujában ügyvédeskedett. 1846-ban ismét Pozsonyba került, ahol az 1847-1848. évi országgyűlésen id. gróf Apponyi György magántitkáraként dolgozott. 1848-1849-ben Hont megye első aljegyzője volt és nemzetőr tisztként részt vett a szabadságharcban is. 1850-től kiscsalomjai birtokán gazdálkodott, s amellett ügyvédi gyakorlatot is folytatott. 1860-ban Balassagyarmatra költözött, ahol ügyvédként (1867-ig, közben, 1861ben Hont vármegye tiszteletbeli főügyészeként is), főügyészi címmel Nógrád vármegye tiszti ügyészeként (1867-1872), rendes főügyészeként (1872-1878), majd nyugalomba vonulásáig vármegyei árvaszéki elnökként (1878-1889) tevékenykedett. 1882-ben „a közügynek tett hasznos és buzgó szolgálatai jutalmául" királyi tanácsosi címet kapott. Balassagyarmaton hunyt el 1899. március 29-én, temetése ugyanott 31-én volt.

9 Emlékét a városban utca, a Kossuth Lajos utca 29. számú 7 KRESZ Mária 1956. 174. 8 A róla szóló írások születési helyként Nyéket (pl. FERENCZY Jakab-DANIELIK József 1858. 244.; ABAFI Lajos 1879. 70.; GYÜRKY Antal 1882. 247.; NÓGRÁDI Lapok és HONTI Híradó 1892. 42. sz. 1.; 1899a. 4.; LUBY Sándor 1899.), Ipolynyéket (pl. OSVÁTH Gyula é. n. 263.; SZINNYEI József 1905. 102.; RÉVAI 1922.; LEBLANCNÉ KELEMEN Mária 1981. 72.; CSÁKY Károly 1998. 59.) és Alsónyéket (pl. PALLAS 1897. 712.; BUDAPESTI Hírlap 1899.; HONTI Lapok 1899a.; PESTI Hírlap 1899.; VASÁRNAPI Újság 1899.; CSÁKY Károly 2005a. 52.) nevezik meg. Alsónyéket és Felsőnyéket, a „2 egymás mellett lévő magyar falu"-t (FÉNYES Elek 1851. 148.) a XIX. század végétől Alsóipolynyéknek és Felsőipolynyéknek nevezték, majd 1905-ben egyesítették Ipolynyék néven (VIRTER Ferenc é. n. 49.). Pajor önéletírásából kiderül, hogy Alsónyéken született (PAJOR István 1897b. 1.). 9 Pajor István életéről és munkásságáról lásd például: OSVÁTH Gyula é. n. 263-264.; FERENCZY Jakab-DANIELIK József 1858. 244-245.; ABAFI Lajos 1879. 70-71.; GYÜRKY Antal 1882. 247-248.; KÁLMÁNY Lajos 1885.132-134.; NÓGRÁDI Lapok és HONTI Híradó 1892.; 1899a-b.; PAJOR István 1897b. 1-61.; PALLAS 1897.; BUDAPESTI Hírlap 1899.; HONTI Lapok 1899a.; LUBY Sándor 1899.; PESTI Hírlap 1899.; PONGRÁCZ Elemér 1899.; Vasárnapi Újság 1899.; SZINYNYEI József 1905.; RÉVAI 1922.; FARKAS István 1941.; SZABÓ Károly 1963. 137-139.; KOLTA Magdolna 1981.; LEBLANCNÉ KELEMEN Mária 1981.; CSÁKY Károly 1985. 59.; 1998. 58-59.; 2003. 228.; 2005a. 52-61.; VOJTKÓ István 1996.; FARAGÓ Éva 2000.; KOVALCSIK András 2004. 376