Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

Idézzünk még néhány Jászságra jellemző történetet. Jásztelek népét elmaradottnak tekintették a környékbeli jászsági települések. A jászberényiek így csúfolták őket: „Jászteleki keszegnek tüzes gépet vittek". A rátótiáda szerint a Tóth-féle malom mellett, a Tárna híd alatt örvénylett a víz, abban 'óriási halat' láttak. Tüzes gépet vittek neki, hogy kihúzhassák. Erről szól a csúfoló rigmus is. „Hej, jásztelki emberek, Jó bolondot tettetek, Piros hasú keszegnek, Tüzes gépet vitettek. De nem fogtak egyebet, Csak egy piros keszeget! "

45 Másik történetünk arról szól, hogyan járt két babonás jászszentandrási szőlősgazda a vihar ellen eszkábált viharágyúval: „Jászszentandráson a Kaszabok és a Torbák házilag készítettek a két világháború között egy mozsárágyút. Amikor jött a vihar, lőttek vele, hogy a jégfelhőt eloszlassák. De nem sikerült és a jég elverte a határt. " „Úgy járt a jámbor, mint a szentandrásiak a viharágyúval!'

46 - mondják Jásziványon, ha valakinek nagy erőfeszítése ellenére sem sikerült valami. Molnár István jászsági szólásgyűjteményében megemlít még néhány szólásmondást, mely a jászságiakat és a szomszédos Heves megyeieket hozza egymással kapcsolatba. Érdemes ezt is idézni. „A Heves megyeiek a jászok fejéből csinálják a tetőt! " Ennek az a magyarázata, hogy házépítéskor a hevesiek a szükséges követ, meszet maguk szerzik be, de a tetőhöz szükséges nádat, zsúpot, fazsindelyt a jászokkal hozatták. (Jászapáti) A másik történetünk a jászok és a Heves megyeiek eltérő jogállásával kapcsolatos, a jászok ugyanis kiváltságokat élveztek, a Heves megyeiek pedig jobbágyok voltak. „Kossuth a jászok szájából kivette a csecset és a hevesiekébe adta!" hangzik a Jászapátin gyűjtött mondás, mely arra utal, hogy az 1848-as törvények a Jászkun Kerület kiváltságos népének nem kedveztek, ellenben a Heves megyei jobbágyoknak igen.

47 A kunok református, ellenzéki magatartású népcsoport. Büszkén hangoztatják kun származásukat, magukat kunoknak, kunmagyaroknak, kunságinak tartják, tisztelik, megbecsülik keleti, nomád őseiket. Antropológiailag is jól meghatározza őket környezetük: „alacsony vagy közepes nagyságú, zömök termetű, széles, piros pozsgás arcú, gesztenyebarna hajú bajuszos emberek. " „A valódi kun ember a bajuszával díszes. "

48 Jellemző tulajdonságai közé sorolják, hogy izmos, 45 SZABÓ László 1982. 148.; Ld. még Molnár I. 1993. 43. 46 MOLNÁR István 1993. 248. 47 MOLNÁR István 1993. 127. 48 ŐRSI Julianna 1990. 347. 365