Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

lajdonosait illeti meg.

24 Ez szolgált alapul a parti birtokláshoz is. Bár a parti birtokosok egyszerre voltak rét és nádas tulajdonosai, de nem tartozott közéjük mégsem minden beltelek- és háztulajdonos. A közbirtokosság egyúttal legelőközösség is volt. Közös legelői a megnevezett határrészeken helyezkedtek el. 1894-ben (1894. XII. te.) a közös legelők felosztását központilag korlátozták, ugyanakkor a törvény rendelkezett a legeltető közösségek szervezéséről. A legelőrendtartást viszont a birtokosok közgyűlése határozta meg. 1913-ban a legeltetési törvény (1913. X. te.) szabályozta a legelőközösségek szervezését, kimondva, hogy tagja mindenki, akinek a társulat kötelékébe tartozó legelőkben tulajdoni vagy használati joga van.

25 Legeltetésre azonban nemcsak a legelőket, hanem a vágás alá eső erdőket is használták. A közös kaszáló az apaállatok (szarvasmarha) részére biztosította a takarmányt, de ezt szolgálta a közös szántón, a meglehetősen agyagos Kányaríkató nevű határrészen termesztett zab és árpa. Ez a közös szántó minden bizonnyal az egykori földközösségre utal,

26 bár emléke meglehetősen elhalványodott. A közbirtokosságok bevételei több forrásból származtak. Azonban esetünkben megbízható adatokkal csupán csak a kövesdi esetében rendelkezünk, ezért a továbbiakban erről szólunk összefoglalóan. Az egyik legfontosabb bevételi forrásnak a halászati jog bérbeadása bizonyult. A tulajdonukban lévő teljes vízfelületért a Balatoni Halászati Rt.-től 1921-ben 368 Korona éves bérleti díjat kaptak. 1922-ben ez évi 7200 Koronára emelkedett, kiegészülve 53 kg fogassüllővel (nagybani ára ekkor 140 Korona/kg volt) 1925-től ehhez járult még a haszonbér 20%-a üzleti haszonrészesedésként.

27 Mindemellett jelentős hasznot biztosított a különböző földterületek, valamint az innen származó haszonvételek árverése. A nagy összeget a vadászterületek árverése hozta. Ezek 1911-ben havi 12 Koronáéit, 1921-ben havi 20 Koronáéit, 1922ben pedig havi 200 Koronáéit keltek el. 1925-ben 266 670 koronáéit, 1944-ben pedig havi 300 Pengőért sikerült árveréssel bérbe adniuk. Árverésre bocsátották azokat a legelőterületeket is, ahol nem folyt közös legeltetés, továbbá a kitűnő füvet termelő dűlőutakat. Azok a sok állattal rendelkező gazdák, akiknek nagy mennyiségű takarmányra volt szükségük, szívesen licitáltak ezekre a területekre. A bérlet általában egy esztendőre szólt, amelynek ellenértékét, a „fűbért" a közbirtokossági pénztárba fizették be. A bérlők többsége maga is közbirtokossági tag volt. Akik pedig nem tartoztak az erdőbirtokosok közé, azok ugyancsak fűbért fizettek 24 Balatonkövesd Nemesi Közbirtokosság jkv. Rendkívüli ülés 1926. V. ö. LICHTNECKERT András 1996. 277. 25

BOLLA Ilona-CSIZMADIA Andor-DEGRÉ Alajos-HORVÁTH Pál 1977. 40-42. és PETERCSÁK Tivadar 2003 13. 26 BOLLA Ilona-CSIZMDIA Andor-DEGRÉ Alajos-HORVÁTH Pál 1977. 36-37. 27 Alapszabály 1921. 27. tétel. 35