Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

a közös legelőért. 1920-ban ezt sertésenként 40, szarvasmarhánként 50 Koronában állapította meg a Közbirtokosság közgyűlése. A közbirtokossági erdőkben a cserszömörce szedését egy arácsi tímármesternek adták bérbe, aki 1921-ben évi 100 Koronát fizetett érte. A bérletet ez esetben három esztendőre kötötték. Egyébként a cserszömörce szedésének bérbe adása a füredi erdőnek, így a közbirtokosságnak is jó hasznot hajtó bevételi forrása volt, amelyre a környék földesurai is megpróbálták rátenni kezüket.

28 A közös erdőn kitermelt fa egy részét ugyancsak elárverezték a közös kiadások fedezésére. Az erdőjogok birtokosait jogaik arányában 1899-ben jogonként 50 Ft befizetésére kötelezték a közös költségekhez való hozzájárulásként. Ezt a határozatot 1900-ban megerősítették, majd 1920-ban 45 Koronában határozták meg, azután többször nem ejtettek szót róla. A meghatározott közmunka elmulasztásáért a tagságra büntetést szabtak ki, de a közmunka megváltható volt pénzben is, amely összeg a közbirtokossági pénztárba volt befizethető. A munka elmulasztásáért 1918-ig 1 Koronát, 1918-tól 5 Koronát, 1920-tól viszont 20 Koronát fizettek naponta. Ekkora összegbe került a munka megváltása is. Bevett szokásnak mondható, hogy a nagyobb gazdák bizonyos közmunkák elvégzésére, mint pl. csemeteültetés, makkrakás, szálalás, tisztítás, tüskeirtás, napszámost állítottak maguk helyett, akinek napszámbérét ők állták. A Nosztoriban működő kőbányában 1921-től adtak kőfejtési engedélyt. 1928-ban az itt bányászott kőnek 100 Korona volt m

3-e, 1943-ban pedig 1,50 Pengő. Bérbe adták az agyagpartot, valamint a delelőnél mészégetésre és téglavetésre alkalmas területet is. Az ezekből származó bevételekről azonban a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak adatokat. A Felsőerdőben pedig a murvát hasznosították. A közbirtokossági tagok elől továbbra sem volt elzárva az agyag és a kő. Utóbbiért 1935-ben 10 Pengőt fizettek m

3-ként, viszont építkezéshez használva csak 50 fillért. A Közbirtokosság változatlanul fenntartotta magának a szabad kőbányászat jogát. így 1935-ben ingyen adtak követ a hajókikötő, a nosztori híd, a Berkenyekút, majd 1944-ben a római katolikus templom építéséhez. A nád és a káka aratásának bérlete 1926-ban a tagoknak kévénként 100 Korona, míg nem tagok számára 1000 Korona volt, de az összegek a pénz értékének változásához igazodtak. A part menti vízben horgászjegy ellenében a horgászatot ugyancsak megengedték. 1932-ben havi 10 Pengőért, 1945-ben 15 Pengőért. Ugyanakkor lehetővé tették egész esztendőre horgászbérlet váltását 40 Pengőért. Mivel az apaállatokat a Közbirtokosság vásárolta és tartotta, ezért a velük kapcsolatos költségekhez az ún. fedeztetési vagy hágatási díj beszedésével járultak hozzá. 1928-ban ez az összeg 8 Pengő, 1939-ben 4 Pengő volt, amelynek be28 LICHTNECKERT András 1999. 259-261. 36