Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

mire ők így válaszoltak: „Jásztelek, fogja meg az egeret!". Az előbbinek hoszszabb változata is ismert: „Jánoshida, Alattyán, feldóit a zsír a padkán!" Ugyancsak a falunévre rímel következő példamondatunk: „Kenderes, Pál bátyám lova deres! " Vannak azonban olyanok, melyekből kikövetkeztethető a falura vagy lakóira vonatkozó jellegzetesség, értékítélet is. „Ha szolnoki, ne szólj neki!", mert könnyen megsértődik. Más településekre vonatkoztatva is elhangzott: „Fegyverneki, ne szólj neki!" vagy „Ha cibaki ne szólj neki!" A külterjes állattartásáról híres Karcagot ezzel a nem éppen hízelgő mondással csúfolták a környékbeliek: „Karcag - köröskörül szar szag!" Vagy „Ne menj Csípára, mert megcsípnak" - mondták a tiszazugi falvak lakói Csépára, amit Csípának ejtettek. A népi etimológia szerint azért, mert sok volt itt a szúnyog, a pióca. A jászjákóharmiak pupál névvel illették a jászberényieket: „Pupák! Kell-e zsíros cupák?"

6 Kunmadaras a falunév szinonimájára Verebes, Püspökladányt pedig Piszkosladánynak csúfolták. Sok falucsúfolónk a település gazdasági életét, vagyoni helyzetét, vagyis gazdagságát-szegénységét minősíti általánosságban. Szegénységre utaló kifejezések: „karcagi toprongyos" vagy „Inokának nincsen sose se kenyere se sója. " A Tisza és a Körös által közrefogott Tiszazug a vidék legszegényebb, legelesettebb tája volt a múltban, de sok vonatkozásban az még ma is. Falvainak szegénységére utal a széles körben ismertté vált falusoroló mondóka: „Hej, szegény Szelevény,/ kenyeretlen Csépa,/ Sas is olyanforma,/ U

g

gal határos,/ Kürttel bizományos, /Inoka nem oka,/ Nagyrév annak az oka/, hogy Inokának nincsen/ se kenyere, se sója! "

7 (Tiszainoka) vagy rövidebb változata Tiszasasról: „Kenyírtelen Csipa, Sas is olyanforma, Uggal határos, Bassza meg Szent János! " Itt említjük meg témájánál fogva a harangszó magyarázatokat. A jászladányi nagyharang a falu gazdagságáról beszél: „Dombos kenyér, dombos kenyér! Kumpér, kumpér!", az ugyancsak gazdagnak számító Tiszaroff harangja azt kongatja: „Minden van, bőven van!", a nagyrévié pedig „Van búzánk, van búzánk!" A nincstelenségről, szegénységről szól a tiszainokai harang: „nincsen só, nincsen só!", hasonlóan a tiszaburaihoz: „nincsen nincs, semmi sincs!" A tiszainokai harang azt is mondja: „Inoka nem oka, Nagyrév annak az oka. " Ennek az a magyarázata, hogy Nagyrév és Tiszainoka között ellentét támadt egy harang miatt. Mindketten harangot rendeltek, de tévedésből elcserélték és Inokának jutott a rossz, illetve a kisebb harang. Az inokai harangszó azóta is ezt veri. Szájhagyományban élő változata: „Inoka nem oka,/ Nagyrév annak az oka,/ Hogy Inokának,/ Kicsi a harangja. " A verses mondóka első két sora, mivel eredeti je6 FODOR István Ferenc. 2004. 19. 7 Egy birtokrendezési ügy miatt ellentét támadt Tiszainoka és földesura között, erre utal a Kürttel bizományos szövegrész. Másrészt egy harang miatt is nézeteltérése támadt a településnek Nagyrévvel. Erre még később visszatérünk. 353