Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

lentéstartalma elhomályosult, más értelemben, a szegénységre utalva beolvadt a tiszazugi falusorolóba, de önállóan is előfordul: „Inoka nem oka, Nagyrév annak az oka, hogy Inokának/Csépának nincsen se kenyere, se sója. " Egyébként igen gyakoriak a falucsúfolók/falusorolók esetében a kontaminálódott változatok. A falucsúfoló tiszakürti változata így hangzik: „Inoka nem oka,/Nagyrév annak az oka,/Kürt is bizonyítja!" A

XIX. sz. elején Nagyrév, Tiszakürt és Tiszainoka egyszerre öntettek harangot. Három egyforma harangot, melyek közül az egyik szállítás közben megrepedt. Mivel a fővállalkozó Tiszakürt volt, igényt tartott az egyik jó harangra, a másikról sorshúzással döntöttek, a sorsolás bírája Tiszakürt lett. A sorshúzást Tiszainoka nyerte, így övé lett a másik jó harang. Nagyrév kapta a rossz, repedt harangot, amit fel se húztak a toronyba, Nagyrévnek azóta sincs harangja."

8 A falucsúfolók gyakran utalnak a lakosság foglalkozására, kiemelkedő gazdasági termékére. A jászdózsaiakat fokhagymásoknak, Fokhagymaországnak nevezték, mert ők termelték a környéken a legjobb fokhagymát. Ősszel a disznóölési szezon előtt bátyus gyalogárus asszonyok házaltak vele a szomszédos falvakban, ahol jó áron tudták értékesíteni. A szolnokiakat keszegeseknek mondták, mert sok volt a halász. A halászzsákmányt a népiesen Büdös köznek nevezett utcában (ma Szigligeti utca) árulták hordókból, dézsákból fajtánként különválogatva. A jászfényszarusiak piócások, csíkosok voltak, mert a szegényebb lakosság fő jövedelemforrása volt a piócaszedés, a csikaszát. A tószegiek sulymosok, sulymoshátúak, mert mocsaras, vízállásos rétjein nagy mennyiségben termett a súlyom, amit sokféleképpen hasznosítottak: pl. ínséges időben lisztes gumóját meg is ették. Használati tárgyakat is fontak belőle: a szolnoki múzeum néprajzi gyűjteményében található egy súlyomból font magyar címer. Gyümölcs- és zöldségkultúrájáról híresült el néhány falu: pl. nagykörűi cseresznyések, kőtelki meggyeshasúak, újabban Tiszajenő a meggyesfalu, szandaszőlősi spenótosok, tiszafüredi sárgarépások, csányi dinnyések (Heves m.) stb. A zagyvarékasiakat, jászalsószentgyörgyieket libásoknak, a jászboldogháziakat pulykapásztoroknak csúfolták, mert sok libát illetve pulykát tenyésztettek. A jászladányiak pokrócosok, mert asszonyaik rongypokróc szövéssel és értékesítéssel foglalkoztak. A kőtelkiek pedig híres kubikosok voltak. Csalog Zsolt írja, hogy a tiszaroffiak szerint „a kőtelkiek jártak kubikra a világ végén túlra is. " „Roffon van a világ vége. A rofiak csak ültek, lógatták a lábukat a semmibe. Hát ahogy ott ülnek, látják ám, hogy két valami mozog ott. Hát mi mozog ? Hát két kűtelki ember kubikol. "

9 Az újabb keletkezésűek közül érdemes megemlíteni, hogy Jászjákóhalmát 8 Tálas László adatközlése, Tiszakürt. Saját gyűjtés. 9 CSALOG Zsolt 2001a. 169. 354