Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

Az 1940-es években Kövesden felmerült a faizási jogok eladásának lehetősége, amely ellen azonban határozottan tiltakozott a közbirtokosság tagsága, igyekezve minden erővel, tekintéllyel megakadályozni azt. Egy idő után mindez sikertelennek bizonyult, amit az 1944. évi közbirtokossági jegyzőkönyv jogokról készült kimutatásának adatai igazolnak. A jelenség gyökerei a XIX. századra nyúlnak vissza. 1836-ban már (1836 XII. te.) lehetővé tették a közös haszonvételek birtokarányos felosztását, amellyel azután később az elszegényedés miatt éltek is.

14 A vízzel kapcsolatos birtokjogi viszonyok meglehetősen összetettek voltak A csopakiak a veszprémi káptalantól béreltek halászatot. A kövesdiek hosszú ideig perben álltak a káptalannal a halászati jogért, míg az arányosítási perben hozott ítélet rendezte a közöttük lévő jogvitát.

15 A víz haszonvételi jogát egyébként a jobbágyoknak külön kellett megváltaniuk, mivel ez a földesúr személyes jogának minősült.

16 A megjelölt területen a víz szabad használatát a mai napig vízjogként emlegetik a helyiek. Ez a jog csak a közbirtokossági és erdőbirtokossági tagokat, a háztulajdonosokat és leszármazottaikat illette meg. Miután a halászat bérlők kezére került, a közbirtokosságnak a bérlők a bérlet fejében halat adtak, amelyet a közösség vezetői a tagok között jogaik arányában osztottak el. Azonban az 1930-as és 1940-es években a „vízjogosultak" már csak pénzért juthattak halhoz, de másoknál olcsóbban kapták azt meg. A bérlő megbízott valakit a kedvezményes hal árusításával, akinek meghatározott időben, dobszóval kellett közhírré tennie a hal árusításának helyét, idejét. A XIX. század végén, továbbá az 1900-as évek elején még helyi gazdák is bérbe vették a község halászó vizét, mint pl. öreg Király Lajos Csopakon, aki azután télen-nyáron napszámosokkal halásztatott. Sajnos ezeket a helyi bérlőket az 1900-as években teljesen kiszorították a nagyüzemi módon, korszerű eszközökkel halásztató részvénytársaságok.

17 A XIX. század első felében itt is létezett a céhes halászat. 1800 előtt vagy körül a csopaki halászcéhmester, Kiss Kovács János halászlegényeivel közösen bortartó edénynek egy nagy zöld cserép korsót adományozott a református egyháznak, azonban valami okból ezt az adományt 1801-ben már visszavette.

18 A közbirtokosság tulajdonát képező Balaton-részt 1923-ban a főszolgabíró községi tulajdonnak nyilvánította, arra való tekintettel, hogy ez a birtok és birtoklás csakis a Nemesi Közbirtokosságot illette meg, amely véleménye szerint nem 14 Vö. PETERCSÁK Tivadar 2003. 9. 15 JANKÓ János 1902. 303-304. 16 TÁRKÁNY-SZŰCS Ernő 1981. 570., BÁRDOSI János 1994. 168., ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 192. 17 JANKÓ János 1902. 304-305. 18 Református Egyházközség iratai Csopak. „A Szent Asztalhoz tartozó edényeknek Specifikációja pro Anno 1802. 28.jan." 33